....legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. " (Sainte-Beuve gondolata)
"A választás: létezés. Amilyen mértékben képtelenné válik az ember a választásra, olyan mértékben szűnik meg létezni. Minden, amit az ember tesz, a választás és a cselekvés érdekében történik. "
(John Barth gondolata)
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között. . . És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal. . . És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó. . . És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. . . És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. . . . . . egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. . . Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. . . És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz. . . hogy valóban erős vagy. . . és valóban értékes. (Shoffstall, Veronica A. )
Az utazás. . . örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni. . . Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk. . . Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.
A szerelem nem hosszas együttlét vagy udvarlás gyümölcse. a szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke és ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást , akkor hosszú évek alatt sem születik meg soha. . . .
"Ha nem eléggé adod át magad az életnek, az olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván. " /Vavyan Fable/
Aki nem hajózik, annak a szél sem segit!
Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen. (Ana Veciana-Suarla)
"Mond ki amit érzel, csináld amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz"
Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon. ”
Az este szalonnasütni voltam...jóllehet a meghívást követően elsőre voltak kételyeim, tényleg akarok-e menni...munkából megjövet megebédeltem, és emésztés gyanánt be is aludtam..a telefonom zenéje riasztott...ekkor aztán az újbóli ráerősítést követően 7 körül "lóra pattantam", és eltekertem a kolléganőmékhez...kis létszámú csapathoz csatlakoztam... rajtuk kívül egy kedves hetven körüli pár volt ott, akik közül az úr a szomszédjuk...a hölgy személyében egy aranyos, "tudja, mit akar" embert ismertem meg egy rövid találkozás erejéig...ők egy éppen kapcsolatot építő pár...a korukból, helyzetükből (merthogy egymástól kb. 80 km-re élnek) adódó, és úgy egyáltalán az "összeszokni próbálkozók" szösszeneteivel megtűzdelt ízelítőt kaptam...az ismerkedés és az azóta közel egyéves időszakból villant el egy-két epizód az idő alatt, míg a "fiúknak" dolguk került benn a házban...nos, nem egy egyszerű ügy ez egyik életkorban sem, ezek szerint...a ragaszkodás megnyilvánulásait felfedezve mélyen elgondolkodtattak az itt tapasztaltak....ez egy nagyon is kétemberes feladat...és kettőnek kell akarni...egyTUTI nem elég, ahogy a másfél sem... az akarat talán mégis mindennél nagyobb úrrá válhat...csak meg kell találniuk az arany középutat....őszintén kívánom sikerüket....
