"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

..ünnep..jóllehet, a 24-e miatt hosszabb a munkahét, mégis valahol mindenkinek hoz valami nagyon jót is a karácsony...legyen az pont a napján vagy máskor...
Legyen az ünnep hát ne nap, hanem eseményfüggő!
Mennyire jó lenne, ha sikerülne is a szeretetet nem alkalomszerűen, hanem általában megtapasztalni... ennek áhításakor nem arra gondolok, hogy innentől unásig imádjuk egymást..csupán ne legyenek álmatlanok az éjszakák, mert olyan szinten sikerült valakit megbántanunk és viszont...tudjunk továbblépni, megbocsátani...mégha van ebben egy kis fikció is ....

Ez a hét még tehát a várakozásé, de ne csak ebben a pár napban gyakoroljuk azokat a gesztusokat, amelyek örömet okozhatnak másoknak..ha jól megtanultuk a fizikát, a hatás-kölcsönhatás kapcsolatáról, ezerrel tudni kell, hogy nemcsak adunk, kapunk is, mert az öröm-csillagszóró csillagocskái ránk is visszahullanak:)

Ezen a héten tehát, és persze máskor is tehetünk apró lépéseket egymás felé anélkül, hogy bele kellene szakadni, és azzal együtt, hogy mi is részesülünk belőle...nem nagy dolgok ezek: napi kedves szavak, tettek, vagy éppen a megszokottnál több figyelemtől egészen a megbocsátásig...

Innen fakad a mai mottó:

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Még valami:

"Amit eléjük teszel, legyen rövid, hogy elolvassák, világos, hogy értékeljék, képekben gazdag, hogy emlékezzenek rá, de mindenekelőtt pontos, hogy a fénye vezessen." (Joseph Pulitzer)

....és én nem fogadtam meg, hiszen nem rövid, nem "képteli", de úgy vélem, hogy pontos és világos:)