A második utazásom immár levegőben zajlott…2008. 07. 15-20-ig vendégeskedtem Nála..
„Repülés: olyan dolog, amit leírni nem lehet..csak átélni….amit érez, lát az ember arra nagyon nehéz szavakat találni...csodás volt…..pontos indulás, kellemes felszállás a tornyosuló vihar ellenére....megléptünk előle:)) a felhők fölött lenni….hát szóval...mesés látvány..
A repülés életem először megélt élménye volt...lányommal találkozni, habár nem először történt:)) ugyanúgy varázslatos.. első GYERMEKEM így, csupa nagybetűvel..s bár az elsőséghez lánykám esetében egyetlenség is társul, a repülésre remélem, ez nem lesz igaz, s kívánom, hogy a hatás is ilyen maradjon:))” …fellapozva júliusi bejegyzéseim a következőket találtam:
„Két nap is azt tettem, hogy délután közel 2 órát bolyongtam a városban.. szédületes (és ez abszolúte pozitív értelemben!) a közlekedési morál...hogy csak egy példát hozzak: a körforgalomból kifelé tartó pótkocsis hatalmas járgány is képes leállni, és szabályosan "átinvitálni" a várakozó emberkét...és akkor még nem szóltam arról az esetről, amikor csak egy szimpla zebránál akarsz majd átmenni...méterekkel előbb figyel rád a járművel közlekedő, majd kedves mosoly kíséretében int, hogy menj csak nyugodtan, megvárja...engem ez elkápráztat egyenesen...amilyen érzésem van időnként otthon, ha az útra merészkedek lépni...ehhez képest mindez valami szenzációs:)…a ház előtt van éppen egy körforgáció:))..az erkélyről kinézve jól rálátni, hogy ez az általános viselkedésforma...aztán a tempó, az megint megér egy-két szót...nem száguldoznak...erre valahogy nem akar elkésni senki sem:))...jó, ez vicc...nagy valószínűséggel azontúl, hogy meg is akarnak érkezni a célba, nem felejtkeznek meg arról az állapotról sem, amikor ők válnak gyalogosokká, így hát természetesen tekintettel vannak az aktuálisan járdán közlekedőkre is...megtapasztaltam, hogy rám köszöntek (hát gyorsan begyakoroltam az itt szokásos jónapotot, ami fonetikusan: grücci:)).. vagy éppen csak annyi, hogy rám mosolyognak...szóval kicsit nagyon más, mint amihez szokva vagyok…a munkanapok menetrendjét úgy alakítottam, hogy délelőtt otthon voltam inkább…bár klasszikus háztartási munkákra nem kellett időt szakítani…példás a rend Nála….no, meg amit egyébként sem túlságos egyszerű tudomásul venni: ez már az a tér, ami az Ő saját magánéletét jelenti….ezt pedig még a gyerekeinkkel kapcsolatban is nagyon illik tiszteletben tartani…és minden nap tettem cca. kétórás sétát a környéken…mindig más irányba indultam, mindig kicsit messzebbre mentem…aztán szombaton Rigire tartottunk.. fogaskerekűvel mentünk fel…”Rigi…ez egy nemzetközi hírnevű és felejthetetlen kirándulást kínáló üdülőparadicsom Svájc szívében…a csúcsról lélegzetelállító kilátás nyílik az Alpokra, a 13 tóra (a Svájcban található 1484 közül), és átlátni Német-és Franciországba….a hegyen több, mint
<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/Co6OCucoIWE&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/Co6OCucoIWE&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>
