…tárgyát képezze a következő kérdéssor::
1. Ki és mit tett meg értem ma?
2. Kinek és mit tettem meg ma?
3. Kit, hogyan zavartam, és kinek, mivel okoztam kellemetlenséget ma?
Az egyes ponttal tulajdonképpen jól állok: korán reggel a szomszédom „érdeklődő” figyelme nagyon pozitívan ért… egy folyamatban lévő ügyhöz segítséget kaptam az illetékestől… kedves megjegyzésekkel is voltam kényeztetve:)…kolléganőmmel a szokásos együttműködés szerint telt napunk, és ez nagyon jó…kellemes bejelentkező telefonhívásban lettem részeltetve a délelőtt folyamán…megkaptuk az oly régen áhított segédeszközt munkánk megkönnyítéséhez, egyúttal erőteljesebb felügyeletéhez,…mivel ezt már nagyon vártuk, hát az öröm leírhatatlan…olyannyira, hogy „szerkentyűvel” való ismerkedés még a mára tervezett úszást is felülírta…no, azért azt is meg kell jegyezni, hogy jóllehet megkaptuk, de elsősorban iskolai használatra, ami azt jelenti egész konkrétan, hogy „használatba”, meg nem határozott időre…ráadásul folyamatos készültségi szinten kell, hogy legyen tervező munkánk, mely a gép áldásossága mellett azért nem kis „elvárást” is takar, feltételez…hétfőn jön a mentorunk, aki tartotta a továbbképzést, akihez „záródolgoztam”, és akitől jó szót kaptam ezért cserébe…aztán majd meglátjuk, hogyan is megy tovább az együttmunkálkodás…
…és akkor itt rögtön megállok: az ember változik…állapítom meg immáron sokadjára…hogy az ember, általában, hát az rendben is lenne…de magamon olyan szinten tapasztalom, hogy engem is meglep: ha x idővel ezelőtt valaki azt meri nekem mondani, hogy engem valaha szórakoztatni fog…mit szórakoztatni, egyenesen élvezni leszek képes az a fajta tevékenységet, hogy tegyük fel pendrive segítségével egyik helyről másikra viszek át adatokat…hát mit ne mondjak, mit mondtam volna neki…most meg?...kolléganőm tőlem történő „eltávozása” ótaa, cca 8 órától megszállottként „építgetem fel” a gépet…mappázom a korábban felhalmozott anyagot, ami a munkámhoz szükséges (és lehet)..szóval változunk…s ugyanő, akivel közel másfél órát „trécseltünk” volt olyan jó, és a mai „ erdei cicázásunkat” megörökítette, az új gépre át is játszotta…viszonzásul pedig….
…és már a második pontnál vagyok, én is segítettem bevezetni a számítógépes praktikák bonyolult, de általam némileg ismert, gyakorolt világába….viccesen időnként hekkerkedéssel is illet, ami azért felöleli esetemben a Makó-Jeruzsálem távolságot…nem keveset bazsalyogtunk azon, amikor egy lépést meg-megrágott rácsodálkozva, miket tanult ma is…szerénységem tiltja, hogy ellenkezzek, de nem szabad azért itt valami hatalmas manőverre gondolni…adott esetben csupán arról esett szó, hogyan is másoljunk cd-t…szóval tényleg nem nagy „só”….s ha már visszafelé haladok, a délutáni jótéteményeket listázva megemlítem, hogy kicsomagoltam, beüzemeltem egy „ellenőrzésnyit” kolléga-barátosném gépét, remélhetően adtam át olyas ismeretet is a gyerekeimnek, mellyel tudnak mit kezdeni, gondoskodtam állatkáimról, váltottam pár kedves szót virtuális ismerősökkel, lánykámmal…
..és a harmadik pontban „sárkánságom” történései közt említem meg, hogy volt, akivel türelmetlen, illetve túl kíváncsi voltam, míg másnak úgylehet akaratosságommal szereztem kellemetlen perceket…hát ez a mai mérleg…Te hogy állsz?
(…az első pár szava ideillik…nagyon szeretem, hát idetettem…)
