„Sétált a cica az erdőben. Találkozott a rókával. Megálltak egymással szemben, a róka száját nyalogatva szólította meg a cicát.
- Mit csinálsz itt, cica, a nagy erdőben? - kérdezte, farkával söprögetve a száraz avart.
- Sétálgatok - felelte a cica közömbösen.
- Tudod, cica, csak az a probléma - mondta a róka, ugrásra készen -, hogy én cicákat szoktam reggelizni!
- Na és? - vonogatta a vállát a cica még közömbösebben. - Én macska vagyok, nem cica.
A róka erre tanácstalanul álldogált még kicsit, majd elment az ellenkező irányba cicát keresni reggelire. A cica, akit macskának hívnak, azóta is rajta nevet.”…vond le a tanulságot:)))
..és akkor a fabula után újra „cica az erdőben”…hitted volna, hogy ez meg egy, az ujjak mozgékonyságát segítő gyakorlat … ezekből sosem elég…..ráadásul a mai gyerekek körében nem igazán gyakori, hogy besegít anyucijának fonalat „motringolni” ( az én szóhasználatomban a motring az a gombolyag fonal, amit két ember „csinál”: az egyiknek a kezére van tekerve, a másik pedig tekeri „csomóba”)… gondoltam hát egy merészet és nagyot: ebéd utáni sétánk, mely a suliba történő visszaérkezéssel ugyan lezárult, de emésztési időt hagytunk még, így a terembe érve mindenki kapott egy diónyi fonalgömböt…mese hozzá nem a fenti, hanem egy közös produktum….arról szólt, hogy több állat is összetalálkozott a cicával az erdőben, egy darabig mentek is együtt, de aztán a legkülönbözőbb események miatt egyszerre csak azt észlelte a cicus, hogy egyedül maradt…hogy ne unatkozzon, elkezdett fektetett nyolcasokat „futkározni” a tisztáson…minél többször tett így, annál inkább kirajzolódott a füvön a nyoma…miközben meséltünk, a kis gombolyagunkból a hüvelyk és mutató ujjunk segítségével, keresztező mozdulatot beiktatva tekertük a nyolcasainkat…de az igazi az lett volna, ha csak a „hajtó” kezünk mozog, a másik nem…s ha még kellő ügyességgel is történt mindez, akkor végül nem kékül-lilul a két ujj, sőt le tudta emelni ujjacskáiról a macskaszemet…nade tudod, hogy az egy süti is:
Hozzávalók:
1dkg élesztő,1/2dl tej,2 kanál cukor,30dkg liszt,15dkg margarin,4 tojás sárga.
Töltelékhez:20dkg cukor,20dkg darált dió,4tojásfehérje.
Elkészítés:
1dkg élesztőt 1/2dl tejben felfuttatunk majd 2kanál cukorral,30deka liszttel,15deka margarinnal,4 tojás sárgával összegyúrjuk. Fél órát pihentetjük majd 3 részre osztjuk és kiterítjük. A két szélét kimagolt meggykompóttal kirakjuk és kívülről befele mind a két szélét feltekerjük,addig amíg majdnem összeérnek. A közepébe 4 tojás fehérjét,20 deka cukorral,20deka darált dióval össze kavarunk, és ezzel töltjük. A három rudunk lesz,szép pirosra sütjük és porcukorral meg szórjuk…nyammmmmmmmm:)
…ugyanakkor remek messzelátó szemüveget is ki lehetett a jobban sikerültekből nézni:)….aztán meg ne felejtkezzünk el arról a bizonyos bicaj tartozékról sem…egy kis közlekedési ismeret:
„A kerekekre szerelt macskaszemmel és fényvisszaverő szalagokkal mindenki számára jobban láthatóvá válunk.”
…és közben észrevétlenül, a lehető legjátékosabb, mégis hétköznapibb, gyerek szemnek, fülnek igazán kellemes érzeteket éltünk át…ők azért, mert…én azért, mert…ha belegondolsz, hányféle ismeret előkerült úgy, hogy észre sem vette, de tanult…és a csúcs, hogy nem is a tanítási órán volt már, hanem azokon túl… persze, hogy ott is be lehet ilyesmiket iktatni…hát ez ebben egyebek közt a csoda…és persze hallani azt az elmélyült munkacsendet váltogató munkazajt, és fordítva….az egyébként „hétördög” temperamentum is megjuhászodik ilyenkor…no, azért nem teljesen mézes bödön…mert az, amikor a kevésbé sikeres tagok megnyilatkozása hallatszik, az azért annyira nem zene füleimnek…jóllehet a nevelési helyzetek adta lehetőségekkel ilyenkor hatványozottan lehet élni…azt nem mondom, hogy napról napra, és mindig, és állandóan…de egyre inkább…hiszen lassan az időjárás is be-beparancsol majd bennünket „szabadfoglakozni”…aztán, hogy a nótázás se maradjon le:
….s hogy még kerekebb legyen (igaz, ez már csak itt, csak neked:))) a mosoly sem maradhat el… így a végére egy kis holnapra vonatkozó „előzetes érdeklődés”:
