…ez biz’azt jelenti, hogy van fa1 is....és ez most nem az őszi sorozat, ez már hangyányit a tél..a fantázianév pedig a készített fotó "mentett neve"...szóval, igen, van egy fa1 is, de azon nem ennyire jól sikerült elkapni a pillantásukat…ez szerintem tökéletes:)…augusztus közepén hozattam egy kis tüzelni valót…tartva kicsit attól, hogy esetleg mégis sikerül eltalálni a meteorológusoknak a várható időjárást, és az akkoriban 1-2 alkalommal beígért eső tényleg ideér, csapadéktól védett hely után néztem…a műhely előtti fedett rész „adta magát”…hát nekiálltam, és megfeledkezve éveim számáról, átadtam magam a várépítés örömének…mondhatni játszottam…amolyan derékhelyrehozó játékot… várat építettem a gurigákból…helyesebben várfalat…a két kis ördög csaknem rögtön birtokba vette…na, jó, azt megvárták, hogy szépen felrakjam egymásra a fadarabokat…valahogy az idő alatt nem „tülekedtek” annyira a tenniakarásban…nem úgy az után…attól kezdve, hogy magasodott „Déva fa vára”, mihelyst a macskusz besokallt Kutya Úr „közeledésébe”, fogta magát, és uzsgyi föl, amilyen magasra csak lehet…ott aztán elnyúlt, és megfeledkezett a világról…még a kis csaholó zaja sem zavarta…órákat is képes volt lógó manccsal, fejjel az igen csak melegen mosolygó napocskával süttetni magát a fahalom tetején…hogy hányszor feledkeztem bele a vakáció utolsó napjaiban a két kis jószág „kommunikációjába”- jutott eszembe a mai penzum megtétele közben - immár tréningnadrágra váltva az eddigi rövidet - a picit hüvibb kora reggelben….szóval nem is tudom hányszor feledkeztem bele csodálatukba...de hogy nagyon jó volt, na azt biztosan tudom….további nyáridézésre segítségül itt is van:
