....nem a színes tintáké a főszerep, inkább a betűké…az elmúlt napokban elolvastam Müller Péter Részeg józanok című könyvét, mely ”egy szegényparaszti sorból fölkerült, önpusztító sorsot élt színészzseninek és egy zsidó származású orvosnőnek szenvedélyes szerelméről és halálba rohanásáról” szól…a regényt az ihlette, hogy az író tanúja volt Soós Imre és felesége utolsó tragikus éjszakájának…másik aktuális olvasmányom Jerome Coctoo Lelke bolondjai könyve, mely egy „lenyűgöző alkotás. Szinte beszippantja, és oly módon magával ragadja az olvasót, hogy már-már ott sétálunk a tengerparti francia kisvárosban, és érezzük az elegáns New York-i éttermek ínyenc fogásainak ízét és illatát. Betekinthetünk egy konyakbirodalom falai közé, egy normandiai halász mindennapjaiba, kalandozhatunk az Andok titokzatos világában, megismerhetjük egy nagynevű amerikai magazin életét és egy extravagáns fiatal divattervezőt. Mindezekre egy pipafüstbe burkolódzó híres festőművész, egy sikeres író és egy fiatal lány barátsága, szerelme és szellemisége kísér el.”…mindeközben kiderül –ígéri a könyv előszavában-, hogy mit is rejt a cím…hát érdeklődéssel „benne vagyok”…
Mostanság...
2009.07.28. 19:47 ttt59
….közben az egyelőre még „üresjáratok” kitöltését elsősorban abban határoztam meg sajátönmagam számára – nagy hiányosságom pótlandó-, hogy elmélyülök az angol nyelv rejtelmeiben…valahol írtam már, hogy a főiskolán orosz-népművelés szakkollégista voltam, ezt megelőzően orosz tagozatos osztályban érettségiztem…pici gyerekkoromban a valamikori doktor bácsink felesége tanított bennünket németül…vizsgaelőadásban a Rotka(két ponttal a feje fölött, azaz, ha jól tudom, „umlautos”a)ppchen und der Wolf mesét adtuk elő, melyben én voltam Piroska…ez még akkoriban történt, amikor igazándiból írni sem tudtam, így elsősorban a hallásra támaszkodtam…meg kell jegyezzem, nagyon élveztem…az első pár mondat még így, negyvennéhány év távlatában is él bennem…középiskolában tanultam újfent németül, de az bizony nagyon kevés volt az üdvösséghez…s mivel két év után nem voltunk elegen jelentkezők arra, hogy folytathassuk, nem indítottak csoportot harmadik-negyedik évfolyamon…az orosszal nagyon jól boldogultam- habár ezzel nem igazán tudok mostanság mit kezdeni, ráadásul nem is ajánlatos egyesek szerint ezzel előjönni…szerintem meg ez is egy nyelv, meg szerettem is, és a tanárnő fölöttébb értette a mesterségét…hála neki a főiskolai évek sem jelentettek különösebb megerőltetést…aztán amikor a lányom kezdett angolt tanulni, egy évre beültem a helyi MűvHáz akkor még nyelviskolai foglalkozásokat is nyújtó óráira…jó volt, de leálltam vele….és ez már nagyon az én szégyenem, lustaságom, meg minden egyéb, hogy azóta sem megyek ötről a hatra …na, most ennek véget akarok „vetni”…azt gondolom magamról, hogy hasznos lenne valamiféle húzóerő számomra… akár csak annyi is, hogy nem szeretnék esetleg szégyenben maradni…mások előtt sem annyira lényeges, mint magam előtt….éppen ezért összeszedegettem a fellelhető nyelvkönyveket, kazettákat, és a délutáni napsütésben (de csak 4 után:)) ennek az „élvezetnek” vetettem alá magam…hát a léc megvan…ha nem is villámgyorsan, de aktuálisan éppenVillám-módszerrel próbálkozva is….mostmár csak át kell(ene) vinni….
..esetleges „szintén zenészeknek” mutatom:
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aktualisanmas-mas.blog.hu/api/trackback/id/tr631274267
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
