…makk, makk, makk
Jó a makogó mókusnak:)
(„A gyerekkor - és a felnőtt is - gyorsan elillan, ezért örökítsük meg néhány pillanatát!”)
…lánykámnak a két képzésileg hátsó frontot tartó hangjai az „l” és az „r” voltak…amikor először (merthogy két és félévesen kezdett ’86 szeptemberében) kiscsoportosként oviból hazaérkezve az állatok szót képezte immár ll-ekkel a j-k helyett határtalan volt az öröm…aztán még küzdöttünk kis ideig az „r”-rel….a „legkülönféleképp” próbáltam becserkészni, hogy kimondja:)…a legemlékezetesebb az volt, amikor egy másik (mint a cím:) mogyorós mondókára ösztönöztem…kértem, ismételje utánam, hogy:
„Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó!”
Ő kitartóan húzódozott „kötve az ebet a karóhoz”, hogy:
„- Nem mondom!”
…..én se voltam rest és kérleltem tovább, hogy
„- De mondjad már, Kincsem!”
…majd megint tiltakozás, majd megint buzdítás…ment is ez így valamennyi időn át folyamatosan, mígnem egy hirtelen váltással rákérdeztem:
” – Na, és akkor mit is nem mondasz, Édeske?”
…mire Ő:
„- Azt, hogy jépa, jetek, mogyojó!”
Ő már kicsit dühösen zárta le, de én elértem, amit akartam ekkorra, hiszen elhangzott, amit szerettem volna hallani…
……..nos, tegnap délután ráleltem egy jó nagy zacskónyi tavalyi mogyoróra… héjastul…így hát adott volt a tennivaló…mára már csak egy „kis” dió maradt…hát annyiforma, hogy Grácia fűnyíróm doboza kis híján tele lett a lepucolt héjjal… ahogy most jó volt megidézni a gyermekemhez kapcsolódó régi szép időket, jó lesz majd visszagondolni ezekre a kellemes (és nem elhallgatandó, hogy kevésbé olyas, hiszen akarva-akaratlan van abból is) élményekkel teli, ismeretséggel is gyarapító, eseménydús nyári napokra akkor is, amikor elérkezik a hideg tél, a mogyoró-, dióhéj tűzre dobásának pillanata:)
