…élethelyzetek, bizonyos dolgok túl-, és megéléséhez elengedhetetlen a szeretet…a permanens szeretet…az örömtelihez éppúgy, mint a fájdalmashoz…és ha a kettő nagyjából egy időben megy végbe, hát még inkább…. ha van olyas kategória az emberrel való történésekben, hogy „leghónap”, akkor az enyém az augusztus…és ha egy kis számmisztikát is beleszövök, hát a a 6 és 8 többszöröseire érdemes odafigyelnem, az TUTI…na, így kezdődik egy „botcsinálta” jövendőmondó értekezése...és akkor most a tények…a 24-e mindenképpen „ütős”, mert valahogy tudomást kellett szereznie a világnak rólam…hogyan is hívhatnám fel a figyelmet magamra nyomatékosabban, minthogy megszülettem ezen a napon…”bejön” még egy plusssssz…az idei évet nézve sem egy átlagos…végülis nem mindennapos, ha mindez A száz forintnak ötven a fele kezdetű nótát idézi meg:)… két szülőm találkozásából (hogy szerencsés vagy sem, ezt mindig az döntse el, aki....lévén szeretetről szó, engedtessék meg nem nekem minősítenem) egy eléggé - és most megint egy sajátönmagam által használt kategória felemlítése, mely ennélfogva nem biztos, hogy minden főben ugyanazt a tartalmat hordozza – „létrejött” egy mediterrán típusú emberke…imádom a meleget, a napraforgót, a nyarat, a napot, a napozást, a hegyet (hát ez lehet, hogy nem szorosan „medi”, senki sem tökéletes, én miért lennék:), a vizet, a hirtelen jött ötletek végrehajtását, úgy egyáltalán a mozgalmasságot, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem…szóval nem igazán az megalszik a tej a szájában – féle vagyok, azt tartom…mindezek is adják talán, hogy nem éppen a február vagy a november az évben az, amelyek leginkább „csúcsra járatósak” esetemben…a fogalakozásomat illetően megint nem nagy kunszt, ha a nyolcadik hónap elég masszívan „nyom a latba”legyen szó akár gyerekkori, akár felnőtt önmagamról…bizonyos szempontból persze, hiszen ez azért már a szünidő végéhez visz közelebb.... tulajdonképpen amikor megérintett engem is a nemem „közös sorsa”, vagyis amikor asszony lett a lányból is köthető ehhez a hónaphoz, és a szám is „ok”, lévén, hogy az akkortájt szükséges „bejelentkezést” a családi állapot megváltoztatására is a harmincnapos várakozást követően – Petőfi után szabadon, ha nem is Koltón – is augusztus elején, valószínű, épp 8-án „ejtettük meg”…az már csak egy afféle fricska a sorstól, hogy a sok-sokéves bontásért is ez a nap a felelős (meg hát a főszereplők, természetesen)…aztán valaki, aki sorsfordulós jelentőéggel bír életemben, akiért is sír az egyik szemem szintén ezen a napon látta meg a napvilágot…hát egyúttal köszöntöm, kívánom, hogy az én „jóIstenem” éltesse Őt nagyon soká egészségben, örömben, boldogságban, és legyen része minden jóban élete során…és hát napjainkra datálódik egy újabb esemény, ami ugye megint csak augusztus eleji…ha nem is nyolc, hanem zömében hatodika…na, jó …hadd lógjon egy icipicit ki a lóláb… ötödike volt az a nap, „amikor először nevetett reám”:)...s hogy a kezdő mondatom keretre hívása is megtörténhessen, biztos vagyok benne, hogy nemcsak most az egyszer olvasható billentyűzetem során mindez…ebben kimondva-kimondatlanul is nagy szerepe van annak, akitől ezt a mondást „lízingeltem”…jóllehet belátható és ott mocorgott is már elég jó ideje az emberben, nagyban hozzájárult mindazon esemény, amelyet az elmúlt huszonnégy (na, jó… ha egész pontos akarok lenni, akkor kettővel több:) óra adott…
"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés." (Paulo Coelho)
…egyúttal egy filmajánló:) http://filmbuzi.hu/archives/2008/03/13/august-rush/
