...nem, nem szerelem, mégcsak nem is randevú...de téma komolyságát illetően csupa nagybetű, mert szuperszép, életre szóló érzések...az ELSŐs tanítónénimet Szalay Józsefnének hívták....akkoriban nem igazán volt szokás keresztnevén szólítani, ma ez már kicsit "átrendeződött"...talán nem is baj...elvégre a tiszteletet nem a név vagy "funkció" szerepeltetésével lehet megadni...annak íze, fílingje van, ahogy elhangzik a kezdeti "óvó néni, sőt gyakran "anya" elnevezést követően a "tanító néni" megszólítás...mára ezek helyett leginkább a keresztnév használatos .....gyakran megesik, hogy a nagy hévben, amellyel tudatni akarnak valamit, átkeresztelnek bennünket az éppen aktuálisan másikónkra:)
Ilyenkor szoktam viccelődni, hogy "Rendben, akkor alacsonyabb leszek, és szőke!" (lévén, hogy kollégnőmmel két lényeges különbözőségünk a magasságunkon, hajszínünkön alapszik...szerencsére munkában nincs nagy eltérés...
És még egy pár szó elsős tanító néni -ügyben....édesanyám mesélte valamikor hogy a tanító nénim mondta el neki velem kapcsolatban, azt a történetet, hogy amikor Ő a padok között járkált, felügyelve a munkánkat, bizony nagyon ritkán esett meg, hogy valami módon ne érintsem meg, ha mást nem a köpenyét...és nemcsak én voltam így azt gondolom...egyszerűen imádtuk ...azaz azt gondolom, volt kitől ellesni a gyerekkel való bánásmódot...és ezt TUTI nemcsak azért írtam, mert hogy: "Csak a szépre" emlékeznék...
