Úgy 3 és fél éve -nyáron már négy lesz- a megyeszékhelyen voltam...egy (még) főiskolás barátnőmmel beszéltünk meg oda találkozót…vonattal érkeztem…az állomás mellett volt akkortájt egy "dm".....jóllehet ma is üzemel...
Aztán az elmúlt nyáron is jártam arra, június végén, amikor a lányom a középiskolai barátnőjének esküvőjére volt hivatalos…az idő rövidsége miatt, merthogy péntek éjjel jött, vasárnap meg már repült is vissza én utaztam be hozzá, és a szombat délelőtt a mienk volt….remekjó idő…annak az étteremnek a kerthelyiségébe ebédeltünk meg, amely a valamikori albérletéhez vezető úton van, és a Rózsa névre „hallgat”.
Jártunk ott párszor még annak idején is…ott ünnepeltük az igazán szép bizijeit egy finom ebéddel…. aztán egy 25 éves érettségi találkozó vacsorája is itt került megrendezésre, ahová „meghívódtam” hozzátartozói státuszban…..igaz, ekkor már Ő egyetemista volt a fővárosban…kicsit „túlemlékeztem”… bocs…
Szóval ezen a bizonyos június végi délelőtti barangolásunk során az állomás melletti üzletbe is bementünk, mert venni akart valamiféle patront a szépítkező szettjéhez, amelyhez odakinn nem igazán talált megfelelőt….míg Ő keresgélt, én egy rövidke pillanatra megálltam a képeslapok előtt…
És eszembe jutott, hogy közel 3 éve ugyanitt bámészkodtam, tájékozódtam a kínálatot illetően, és akkor akadtam rá egy csodaszép nyári erdei utat ábrázolóra, kis csörgedező, köves patakkal, a fák ági között átbújó napsugarakkal élénkzöldbe öltözött lombú, érezhetően hűvös árnyat adó fákkal…..
Hasonló képeket láttam, találtam azóta is, de pont az nincs meg, egyszerűen nem találom, (ahogyan a képeslapot sem, pedig bizton tudom házon belül van…nyilván, ha nem keresem, rögtön működésbe lép majd Murphy)
Az a valamikor divatos hatalmas tapétakép, melyet el tud az ember képzelni, hogy szemei ébredés után rátévedjenek...csak az emlékezetemben van meg, de ott nagyon-nagyon jól….
Tehát ezen a bizonyos lapocskán olvastam ezt a nagyon szép, de „nehéz” néhány sort, melyet inkább kapni lett volna jobb, ám ajándékozó híján, magam leptem meg magam vele…kellett nekem, mert annyira „megszólított”…annyira vágytam, hogy hozzám szóljon, igaz legyen rám…annyira siettettem volna az idézet befejező mondatának „egy napját”….ott és már akkor az enyémnek akartam tudni...bár legalább ennyire pontosan tudtam, éreztem azt is, jócskán időre van még szükségem…hogy igazán mennyi, arra ott és akkor képtelenség lett volna választ adni…ennél lényegesen egyszerűbb kérdések sem oldhatók meg pikk-pakkra…amiben TUTI biztos voltam, hogy el kelljen jöjjön, be kell hogy következzen egyszer!
"Sok kihívással nézel szembe mostanában,
és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, minden rendben lesz.
Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom.
Amit tudok, hogy a változások az életben Téged nem változtatnak meg.
Az a kedves, törődő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak.
Kérlek, ezt sose feledd el!
Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az időszakra, hogy ekkor találtad meg önmagad, és elindultál egy olyan úton, mely végül elvezetett a boldogsághoz."
és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, minden rendben lesz.
Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom.
Amit tudok, hogy a változások az életben Téged nem változtatnak meg.
Az a kedves, törődő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak.
Kérlek, ezt sose feledd el!
Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az időszakra, hogy ekkor találtad meg önmagad, és elindultál egy olyan úton, mely végül elvezetett a boldogsághoz."
Elindultam…már ott és akkor, amikor meg akartam venni…akkor, abban a pillanatban, mikor éppen az a lapocska kellett…
Úton lennék? Úton vagyok…ráléptem…lépkedek….meg-megbotlok, de haladok…van kiért…van miért….és mert akarom…mert az is kell ám hozzá….de mennyire kell!!!!!!!!!
http://video.xfree.hu/?n=bebe-0211%7Cac761d442d91c0af47bd5dfd38120ddf
