…egy olyan TUTI nagyot és jólesőt, amilyenben nem is igazán emlékszem, mikor, és hogy volt-e egyáltalán valaha is részem…az úgy volt, hogy annak idején sem petrezselyem árulás volt egy-egy szombat esti program, de hát fiatalság…bolondság…meg hol is van az már….
“mulatság zárta le az → alakoskodás, → köszöntő stb. céljából szervezett szervezett közösségi alkalom, amelynek elsődleges funkciója a szórakozás (játék, tréfálkozás, evés-ivás, dalolás, zene, tánc, ismerkedés).
Lehetett önállóan csak e célra szervezett, bizonyos rendszeresen visszatérő időpontokban
( bál, → táncalkalmak), ill. az ünnepek, ünnepi időszakok közül különösen → farsangkor; gyakran kor, társadalmi réteg, lakóterületek, bizonyos esetekben nem szerinti tagolódásban (pl. → asszonyfarsang)…."
Nos, hát szombat este a szülőfalumban ez utóbbira volt példa, azaz farsangi bálra került a sor….
Kezdődött egy igen színvonalas kulturális műsorral: különböző táncok (népi-, has- és fény-) fűszerezve humoros jelenetekkel, miután az „apró szentek” műsorszáma lement…a klub tagjainak, klubtagok hozzátartozóinak, hozzájuk kötődőknek igen-igen szemet-fület gyönyörködtető, nívós produkcióit láthattuk.
A programot követően egy tányér tejfölös káposztáshús került az asztalra…bár befejező versike nem éppen mennybe menesztette a szakácsok keze munkáját, ezt a valóság erősen megcáfolta…igazán finomra készítették, mégha volt olyan is, aki a só hangsúlyos jelenlétére is utalt…részemről ezt sem mondható el…nekem úgy ízlett, ahogy kaptam…és nem azért, mert csak mellé kellett ülni.
A földi javak elfogyasztását követően kezdetét vette a bál táncos szakasza…szenzációsan éreztem magam…egyszerűen napját nem tudom felidézni, mikor esett meg hasonló életem során…inkább csendes megfigyelője, mint aktív résztvevője voltam annak a pár hasonló jellegű összejövetelnek, melyen megfordultam…tetszett, ahogy a többiek is tudták jól érezni magukat, ahogy szólóztak, vagy éppen körbe állva táncoltak a legkülönbözőbb zenékre legyen szó a saját, az idősebb vagy éppen az ifjabb korosztályról….jó volt megtapasztalni, hogy tudnak az emberek ilyen mértékben kikapcsolni a mindennapok őrlő malmából, van egymáshoz pár kedves szavuk, pillantásuk, tudnak örülni egymás örömének, lelkesedni egy tombola tárgy iránt, ha annak értéke nem is egy manapság divatos árfolyammal bír, és megfelelő zenei aláfestés elég ahhoz, hogy a parkett ördögeivé váljanak a szó nemes értelmében minden különösen jelentősebb mennyiségű „kenés” nélkül…igenis, tudunk mulatni….egy szó, mint száz, rendkívüli élményben volt részem…KÖSZÖNÖMJ)
