"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

Hírlevélben kaptam, közzé teszem…véleményem van a dologról….- csaknem szó szerint, benne találtatik, igaz, nem azzal kezd, sőt....el kell olvasni egészen…de nem…mégis megőrzöm:))

Annyit azért csak nem állhatok meg, hogy ide ne írjam: azt hiszem kicsit másképp tenném fel a kérdést…mert azért ugyebár hagyományos menetrend szerint ketten vannak egy kapcsolatban….egy, másfél az szerintem kevés, a három és …a végtelenig (matematikában ezt egy fektetett nyolcassal jelöljük…jóllehet itt is szerepel a karakterek között, csak még nem akadtam rá)… szóval a három és az ennél több az bizony sok (de mennyire…lehetne mesélni biztos jócskán valós és nem valós, megélt és elhallgatott, hallott és halhatatlan:), komoly és komolytalan, stb. vonatkozásban…azaz kétszereplős az optimális felállás….na, most akkor mi is van tulajdonképpen teszem fel a kérdést amúgy „szőke” módjára…pedig életemben nem voltam, ezután meg aztán már még TUTIbb, hogy nem is leszek…ennyi huza-vona után, rajta, olv!

 

„Az egyik lábtörlőt csinál a pasijából, a másik maga fekszik a küszöb elé, hadd töröljék belé a lábukat még páran. Pedig léteznek olyan alapvető értékek egy kapcsolatban, amit joggal várhat el a nő.

És akkor még az extrákról nem is beszéltünk. Márpedig a különbség egy, a megalázás határát súroló kapcsolat, és egy őszinte, szerető kapcsolat között épp az extrákban rejlik.

Alapfelszereltségnek számít (tehát kínos még a tény is, hogy említeni kell) a monogámia, a hűség, a tisztelet, az őszinte és nyílt kommunikáció, a kedvesség, és magának a kapcsolatnak a kinyilatkoztatása. Ez azt jelenti, hogy az illető férfiember döntést hoz a nővel kapcsolatban, amit aztán fel is vállal. Ez megmutatkozik többek között az időbeosztásában, a fontossági sorrendekben, és a világ felé küldött jelzésekben is.

Ezek minimálisan elvárható dolgok egy kapcsolatban, ahogy az is, hogy a nő lássa: a férfi boldog attól, hogy vele van, fontos számára, és szeretné megosztani vele az élete és a lelke bizonyos darabkáit. Ha nincs „státusz”, azaz nem vállalja fel a partnerét szívvel-lélekkel, akkor a nőnek rá kell jönnie: ez bizony nem is kapcsolat. És ezen a ponton nem kell dönteni, és tartani magunkat vágyainkhoz és az igényeinkhez, hogy találjunk valakit, aki valóban meg is becsül.

És mi a helyzet az extrákkal? Nem kötelező. Nem elvárható. Nem is könnyű dolgok ezek a legtöbb férfi számára. Mégis a legtöbb nő ettől lesz boldog, ettől nyugszik meg, és ezektől az apróságoktól lesz a férfi örökké szeretett, ritka, nagyra becsült partner.

Ami egy nő fejében és lelkében végbemegy, örök rejtély a férfi számára. Állandóan terveznek, aggódnak, számolnak, rágódnak, megbántódnak, kiengesztelik magukat, és naponta százszor harcolnak meg a maguk árnyékával. Szükségük van arra, hogy odabújhassanak a párjukhoz, aki átöleli és megnyugtatja őket. Nem, ezúttal nem a szexről van szó, függőleges állapotban is meg lehet ölelni egy nőt, sőt. Egyszerűen el kell neki mondani, hogy minden rendben van, és hogy mindig ott leszel neki, hadd érezze, hogy nincs egyedül.

Bár gyakran úgy tűnik, hogy a nők a rossz fiúkra buknak, ez a vonal hosszú (sőt, közép-) távon mindig elbukik. Amikor élesedik a helyzet, amikor nem minden szép és jó (tehát a rendes hétköznapokban), akkor a nőnek olyan valakire van szüksége, akire számítani lehet. A filmekben is ugyanez történik: mindig abba esik bele a nő, aki a végén megjelenik, és megmenti őt a bajtól. Olyankor nem számít, az illető mennyire gazdag vagy jóképű. Csak az számít, hogy ott van – nem csak jelen van, hanem szívvel-lélekkel ott van -, amikor szükség van rá.

Sok nő számára testesíti meg az ideális férfit. Nem arról van szó, hogy milyen jóképű - igazából annyira nem is az. Sármja van, és az elég. Az ereje és a lojalitása dobogtatja meg a nők szívét. Akkor is kitart a szerelme mellett, amikor úgy tűnik, minden remény elveszett. Akkor is kitart a küldetése mellett, amikor kilátástalannak tűnik a helyzet. Amikor a barátai bajban vannak, feláldozná magát, hogy segítsen rajtuk. Amikor másik nő környékezi meg, udvariasan leszereli, egyértelműen kinyilvánítva, hogy már foglalt.

Ez az álompasi prototípusa. A gazdag és jóképű kombináció igazából valami városi legenda, és aki arra vágyik, az meg is érdemli a teljes csomagot, ami még a pénz és a helyes pofi mellé jár. Az a nő viszont, aki társra és a vele megélt boldogságra vágyik, az Aragorn-féléket keresi. Aki gyengéd, aki kedves és szórakoztató. Aki szembenéz a problémákkal, aki ellenáll a kísértésnek, aki hűséges a barátaihoz, és – ami a legfontosabb – feltétel nélkül szereti a kedvesét.

Persze, a filmekben nagyon meggyőző tud lenni, amikor egy pár üvöltve veszekszik, majd szenvedélyes szexbe – esetleg el- és visszaköltözésbe – torkollik a balhé. Ugyanakkor ez nagyon messze áll attól, amiről egy egészséges kapcsolatnak szólnia kéne. A legjobb párkapcsolatban a két fél, mint a legjobb barátok képesek bármit megbeszélni, és mindig bíznak egymásban. Tudják, hogy bármilyen témát fel lehet hozni, hiszen mindig meg tudják oldani.

Ha a férfi nem kompromisszumkész, megsértődik egy esetleges nézeteltéréstől, vagy nem hajlandó ott helyben megbeszélni a dolgokat, azzal csak azt éri el, hogy a nő egy idő után inkább nem hozza fel a problémákat. Így egyre csökken közöttük a kommunikáció, amitől egyre kevesebbet tudnak egymásról és egymás gondolatairól, végül egyre kevésbé vonzódnak majd egymáshoz. Ez csúnya ördögi kör, amit csak kommunikációval lehet megoldani – így a nő joggal várja el egy kapcsolatban, hogy meghallgassák, és hogy a másik hozzájáruljon a kérdéshez a saját gondolataival.

Ha ez nem megy, ha a fentiek közül bármelyik nem megy, akkor a nő elkeseredik. És a nő valójában csak egy ok miatt keseredik el: ha nem érzi magát szeretve. Mert ahol igazán szeretés van, ott magától alakul ki az a késztetés, hogy ne bántsuk a másikat, hogy törekedjünk a boldogságára, és hogy ezt ő is érezze. Egy nő joggal várja el egy kapcsolatban, hogy szeressék. Csak úgy simán, egyszerűen, őszintén.”

(http://nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=43168&fr=hil)