„...add egész önmagad!”
Légy egész önmagad!
“Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel, melyeknek értelmét, jelentőségét sokára ismerjük csak fel.” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
“Tudnunk kell megőrizni magunkat..!”
Igen, és ez olykor bizony nem is olyan egyszerű…különösen, ha az a mérték, amennyire ismered magad, csak részben a sajátod…. vagyis nem ismered önmagad.
Meggyőződésem, mindenki életében van olyan időszak, amikor különösen fontos, hogy ezen a téren még inkább a topon legyen…
Adott egy (jó pár évvel ezelőtti:) „fiatalka”, aki az ún. szülői "felügyeletet" alól a házasság égisze alatt találja magát (jó, ez így kissé "hülyén hangzik, merthogy ki a csoda ment oda…hát persze, hogy Ő…senki nem kényszerítette… sőt!)….ennélfogva azonban kimaradt az életéből az a szakasz, amikoris -viszonylagos bár, tudom jól!-, megkóstolhatta volna a függetlenséget, jobban megismerhette volna sajátmagát….és most nagyon "prózai" dolgokra gondolok, pl. hogy képes fenntartani magát egyik hónapról a másikra, milyen az, amikor egyedül ébred, és sorolhatnám….. pedig ezen idő alatt még közelebb kerülhetett volna önmagához…most legalábbis úgy gondolom….
Nem olyan mértékben, nem úgy kell, illő alkalmazkodnia…az vitathatatlan, hogy kell, feltétlenül!! De - lehet, rosszul fogom meg, - úgy érzem, többet tud foglalkozni azzal, milyen is Ő valójában…. és egy nagyon lényeges: akkor még sajátmagán kívül nem tartozik felelősséggel (és hát ez sem a leghelyesebb szóhasználat, de valami ilyesmire gondolok) pl. gyermekért, társért...mondhatnám egy szál maga van.
Nos, ez a fajta lét számomra éppígy nem volt adott (és ebben egyedül magamra mutogatok, senki nem "hunyó" rajtam kívül, fontos leszögeznem!) ... közel négy éve aztán meg is éreztem, éltem ennek hiányát….valószínű, korábban nem tartottam annyira számottevőnek, nem volt olyan mértékben szükségem rá (ez persze csalóka, merthogy nagyon is tisztában kellett volna lenni ennek jelentőségével....mára már nagyon tudom!)..és bizony, amikor egyszercsak nagyon jó lett volna, ha jobban barátja vagyok önmagamnak, ha jobban ismerem sajátmagam...nos, akkortájt elég nehezen ocsúdtam… jóllehet hibát hibára halmoztam.
Bár ennek fontosságával (mármint az önismeret) valamilyen szinten "képben" voltam, mégsem tudtam úgy gazdálkodni, hiszen miből, mikor nem volt egyetlen fillérnyi "megtakarításom" sem..
Nos, ilyesmik azért jutnak eszembe egyszer-máskor….néha…sokszor…
Az baj persze, ha soraimból nem az cseng ki, hogy valójában mit is hiányolok…ha nem sikerült eléggé rávilágítanom... régen nem az egykor fennálló viszonyok újbóli megóhajtása, merthogy éppen ezektől "nem látható a fától az erdő"....de megengedem, hogy valami másnak is szerepe van ebben, csak azt a valamit nekem nem sikerült "megfognom".
Úgy lett volna mindez sokkal komfortosabb (talán), ha ez a két dolog tudott volna együttműködve is létezni..de arra nem tudom a választ, hogy ez egyáltalán lehetséges lett volna-e….
Biztos vannak, akiknél ez teljesen "OK" módon funkcionálnak, irántuk, bevallom, érzek is (kedvenc szavaimmal élve) egészséges irigységet…..
Gyakorta megtapasztaltam, megtapasztalom azóta is, mennyire jó lett volna jobban ismerni magam….elég sok értékes időt elrabol az embertől a "pótlás"…és ebben egyesegyedül, csakis és kizárólag "sajátönmagamon" van mit számon kérnem…ez a legutóbbi megállapítás bizony nagyon-nagyon-nagyon - és még sokszor aláhúzva - nagyon fontos!!!
