Ez egyszerűen bámulatos…..csak tátom a szám, és kapkodom a fejem, mennyire topon is kell – és lehet - lenni az embernek "ügyintézekségileg" (nyelvészek, jaj, ne bántsatok!)...időnként nagyon összejönnek az efféle tennivalók.
Az úgy volt, hogy a kfgb váltás tüze, szele engem is elért. Jóllehet az utolsó pillanatban, mondhatni a 24. órában….
Annyiféle módon bombázódtam már akkor a tájékoztatás legkülönbözőbb eszközei folytán, ám az utolsó cseppet mégis egy elektronikus hírlevél töltötte az éppen csurranó pohárba.
Ekkor fogtam magam, rákerestem, miféle ajánlatot is kapok az én drága Micim paraméterei alapján.
A hétfő éjféli határidőt nem vártam meg (ahogy magát az üzletkötőt sem, és nélküle „lezongoráztam" - visító gépírónő módjára, aki eggyel gépel, kilenccel keres - a szerződést a számítógépen, a neten keresztül).
Rögtön ezután még szombat délelőtt eljuttattam a biztosítást felmondó nyilatkozatom.....kétszer is!
És milyen szerencse, hogy nem elégedtem meg azzal a változattal, mikoris a fax visszaigazoló szelvényt sajna nem tudott produkálni....mentem tovább, míg olyan készülékre nem akadtam, amely ezt az akadályt is vette, ezt a lécet is vitte …...mint említettem volt, hétvége lévén, és nem éppen világvárosban élvén ez nem kis teljesítmény, valljuk meg
Ennek hasznát aztán különösen akkor láttam, amikor január második hetében kiderült, hogy bizony biztosítóskámék nem találják az általam elküldött papírost, így kárigazolást sem adhatnak, lévén, hogy velük élő még a szerződésem.
Szóval...szóval jó lett volna látni arcuk elhalványulását, mikor vették az időben elküldött okés igazolás+felmondást indítványozó nyilatkozatismétlő küldeményemet...ekkor már nem volt mit tenni, be kellett ismerniük a hibázást....no, nem is ment könnyen! Legalább kétszer-háromszor variálva rákérdeztem, hogy bocsi, akkor most ki is a hunyó, ki is hibázott, kinek van vaj (lekvár) a füle mögött?
Lényeg, hogy kénytelen-kelletlen volt tárgyaló partnerem a fülembe "dalolni" a "sorry" magyar megfelelőjét..
Igaz, ma azért még megérkezett korábbi biztosítómtól az általuk idén már pár Ft híján háromezer Ft-os havonta fizetendő összegről a közlemény...s hogy mi az, ami ebben az egészben ennyire „kormol" azontúl, hogy a váltást követően az a bizonyos összeg csaknem a fele lett?
Nos, nem más, mint hogy a korábbi társaságnak egy tulajdonképpeni "fiókájáról" van szó, az csábított magához ekkora "alámegyek" kategóriával....azaz marhamód megbecsülik ezek szerint a hűséget náluk is...mit várjunk akkor az emberekkel kapcsolatban…..na, de ez meg egy másik nagy téma lenne…..maradok mégis inkább -bár nem suszter a becsületes mesterségem-a kaptafánál…intézkedések, ugye…
Nincs ez másképp másfelé sem….legyen szó biztosításról éppúgy, mint mondjuk műholdas tévészolgáltatásról.
Épp ma este a barátném telefonálta el, milyen szinten felsrófolta idegeit, hogy tíznél is több éve már fizetgeti ugyanannak a cégnek a nemkevés forintokat, s a hűsége jutalma, hogy első körben tudtak volna ajánlani valami aprószázas (talán két-háromszázas) nagyságrendű csökkentést. Amikor azonban aztán egy "akkor hát köszönöm, nem kérem tovább" hagyta el a száját, hogy-hogy nem, de mégis sikerült kedvező fordulatot vennie a tárgyalásnak, és egy jóval kecsegtetőbb számjegyben megállapodniuk....
Intézkedések, ugye....merthogy ezzel indítottam foglalkozni….
Kapok január elején, egész pontosan 7-én egy ímélt...a habot pedig az szolgáltatja a tortához, hogy eme küldemény is a biztosítóváltáshoz kapcsolódik:
„Kedves Barátunk!
Ön a …… Biztosítási …… Kft. hírlevelén keresztül feliratkozott a …….. Könyvkiadó hírlevelére.
Bízom benne, hogy könyves élményeihez hozzájárulhatunk egy különleges ajándékkal, hiszen egyike azon szerencséseknek, akik a feliratkozáshoz kapcsolódó sorsolást követően megnyerték Verebes István Ornél című regényét.
Kérem, válaszában írja meg postacímét, hogy nyereményét mielőbb eljuttathassuk. (Személyes átvételre e levél felmutatásával…………címen van lehetőség, 2009. január 31-ig.)"
Én persze „postafordultával" közöltem, és csendben maradva - pedig rémségesen szerettem volna eldicsekedni ismerőseim körében, micsoda szerencse lánya lettem – várakoztam…várakoztam…várakoztam....nos, nem írom le 14x, merthogy annyi nap eltelt nap után, míg nekigyűrkőztem, és a következő levélkével kerestem fel XY urat:
"Tisztelt …… …….Úr!
Szeretnék érdeklődni a nyereménykönyvről…..már amennyiben ez nem egy hónapot tévesztett "áprilisi tréfa" ....lévén, hogy még csak január van...
Tisztelettel:.."
Az Úr becsületére legyen mondva, stílusomat nem nehezményezte, sőt: az én esti, 20.20-kor elküldött levelemre reggel 8.40-kor a következőket írta:
"Tisztelt Hölgyem, sajnos egy kézbesítési probléma miatt úgy tűnik, hogy az elmúlt 10 napban feladott csomagjaink nem értek célba. Éppen ma készültünk tájékoztatni legutóbbi játékaink nyerteseit erről, ezért kérem, hogyha ilyen témájú e-mailt kap (melyben postacímének ismételt elküldésére kérjük), tekintse azt tárgytalannak. A kellemetlenségért szíves elnézését kérem, a nyereménykönyvet legkésőbb a jövő hét folyamán kézbesítik Önnek. Tisztelettel:.."
S hát persze, hogy nem azért, hogy az enyém legyen az utolsó szó - amit egyébként gyarló ember lévén nem is tagadom, nagyon szeretek –, pusztán udvariasságból postabontást követően első dolgom volt válaszolni:
"Tisztelt Uram, köszönöm tájékoztatását, és várom a könyvet!
Egyben jelzem, hogy a kérdéses újrainformálódó levelet éppen az imént kaptam meg, és azt tájékoztatása folytán tárgytalannak tekintem!
Tisztelettel:..."
Nagyon remélem, nem ittam előre a medve bőrére azzal, hogy a történetet itt és most híreltem, még az oly' nagyon óhajtott utolsó mozzanat, azaz a könyv kézhez vétele előtt….
Intézkedések, ugyebár…
De hogy mindezt miért is írtam le…úgy vélem ezzel is egy újabb oszlopot emelek - egyúttal kalapot is - az internet áldásos hatásának…magasztalásképp, persze….belegondoltam, mi időbe, pénzbe, fáradságba került volna mindez, ha nincs kapcsolat, helyesebben KAPCSOLAT, így csupa nagybetűvel….hány nap, nem is kevés telefon vagy postai levél egyik illetékestől a másikig való rohangászás….
Így meg csatlakozást követően (persze csak ha van szíves elfogadni a felhasználói nevet és jelszót, merthogy nálam ez mostanság nem éppen sima ügy minden próbálkozásnál….de ez megint egy újabb „zaftos" téma) postafiók megnyitása, katt ide, katt oda, és már üti is az ember a billentyűzetet, majd az utolsó katt, amellyel célba küldi irományát….hát igen….rettenetes nagy dolog a technika…no és az ügyintézés…és még nem is szóltam a Duna Club esetről….pedig intézkedni ott is van bőven mit…..talán egyszer majd elmesélem….ha nem is a klubban..…
