…de mégsem....nem, ez nem Belgium, ahogy az 1969-ben készült másfélórás film sugallná…márpedig kedd van… a tegnap délutáni tavaszias időjárás rendkívül jólesett…éltem is a lehetőséggel, és kiporszívóztam, lemostam, megtörölgettem, vagyis megtakarítottam Micit, a drágát….aztán a két állandó társammal szórakoztunk egy jót az udvaron…igaz, ők még jobban, mint én, merthogy a övék volt az alkotás, enyém a munka öröme…marhára nem vicces, és rémbüdös, ugyanis, amikor a végterméket miszlikbe vágja Grácia ….ezt a gikszert megelőzendő gyűjtésbe kezdtem….a napokban aktualizálódhat az idei első „kaszálás”….én egyébként szeretem ezt a kinti szépítő tevékenységet…
Szokásom elnevezni akár a használati tárgyakat is…na, jó, annyira nem gázos a helyzet, hogy állandóan a naptárt és az utónévkönyvet bújnám ….azt hiszem, gondolom, hogy ez is a ragaszkodás egyféle kifejezése…egy lélekbúvár biztos találna rá megfelelő magyarázatot…az ugrott most meg eszembe, hogy gyerekkoromban, amikor a nagyimnak volt még tehene, a kisborjú mindig az adott napon ünneplők nevét kapta…így aztán volt Rudolf is, aztán meg Ibolya bocija is, ami hirtelen emlékezetembe jön….nagyim egyébként rendkívüli módon a mestere volt a becenevek kitalálásának...a nagybátyám pedig minden malacát ugyanúgy hívta (valaha élt, valós személy vezeték és keresztneve)…a mosógéppel a lányom leptem meg….aztán elutazásakor „megörököltem” Tőle Compikát….a szobai ventillátorom -ami a nyári kánikulában rendkívül jó szolgálatot tesz- jóllehet nem túl nagy fantáziával, de Szélforgónak neveződött el….a kutyusom, Zokni, a fehér mancsáról, zoknijáról kapta lánykámtól a nevét… nyilvánvaló, hogy az első autót el kell nevezni, de sok mással is így vagyok…az egyik biciklimet szerény egyszerűséggel Lopakodónak hívtam, a repülőgép után, szabadon…de ennek oka azért bevallom, nem a gyorsaságából, hangtalanságából eredt…de mennyire, hogy nem…ellenkezőleg….olyan intenzív kattogással volt, hogy az utca végéről is visszafordultak közeledtemre…valaha édesapámnak volt egy P10-es oldalkocsis motorkerékpárja, TüPiSa…jaja, a keresztneveink első szótagja adta össze a moci nevét….mai napig így emlegetjük, ha szóba kerül… a fűnyíróm immár a harmadik a sorban…így lett Grácia…mint a három grácia…. Micivel nagyon könnyű dolgom volt, lévén ő egy Micra…jut eszembe: a lányom vett egyszer egy virágos mintás napkalapot (nem írhatom, hogy szalmakalap, de tulajdonképpen úgy kell elképzelni)…Merilin az „árnyékolás” mellett még egy aprócska napelemes ventillátorral is hűtötte a „melegedő” fejet (helyesebben most is megvan még)…kire ütött ez a gyerek?
