..ibolya, a Wikipédia, a szabad enciklopédia alapján:
„Öttagú, illatos virágainak két középső szirma eláll, vagy lefelé konyul. Az illatát adó illóolajokon kívül a levele és virága nyálkaanyagokat is tartalmaz. ….A virág sokszor ki sem nyílik, ilyenkor a növény önbeporzó (kleisztogám). Termése tokszerű….A többi ibolyaféléhez hasonlóan a névadó nemzetség virágait is rovarok porozzák be. Amikor a nektárra gyűlő rovarok szétnyomják a porzókat, az ezek közé bepotyogott virágpor rájuk tapad. Az, hogy milyen rovarok látogatják ezeket a virágokat, alapvetően a sarkantyú hosszától függ. Ez lehet nagyon rövid (mint például a sárga ibolyáé (Viola biflora), de lehet nagyon hosszú is, mint a Viola calcarata virágáé…A bibeszál töve egyenes, a vége horgas csőrű….Az illatos ibolya virágából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak, és emiatt a növényt többhelyütt kimondottan illatszeripari célokra termesztik. Az ibolyvirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. Ugyane faj leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj mintegy tonnányi levélből állítható elő. Az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják.”
…nekem meg nagyon tetszik…. szeretem a kis hírnököt…tegnap, miközben a kertet „arattam” akadtam rájuk a szőlőlugas tövében…nagyon megörültem nekik, és rögtön el is határoztam, hogy megörökítem…innen meg már csak egyetlen lépés hiányzott, hogy vele kívánhassak kellemes, pihentető, tavaszi hétvégét mindannyiónknak:)…jaja, ki kellett gondolni:)….. mert az egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy a telóról átteszem-e a gépre…s mivel sok beszédnek sok az alja, semmi más nem maradt hátra jókívánalmaimat dallal fűszerezzem:
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Nincsen, aki megöntözze a tövét.
Szállj le harmat a kék ibolya száraz tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.
Két fa között besütött a holdvilág,
Abban fésüli a babám a haját.
Én is abban fésülöm a göndör hajamat,
Lányok előtt bemutatom magamat.
Kék szivárvány koszorúzza az eget.
Az én rózsám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, szép kedvesem, én azt nem bánom,
Rá se gondolj a szívemre, hadd fájjon!
Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken az én rózsám elindult.
Kedves rózsám, térj vissza a régi utadra,
Emlékezz a szombat esti szavadra!
Hosszú útról visszatérni nem lehet.
A szerelem széles vize nem enged.
Szélesebb a szerelem a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.
Százforintos selyemkendőm zöld rojtja,
Lehajolok lábam fejét borítja.
Eladom a százforintos kendőmet,
Kiváltom az igaz szeretőmet.
Körhinta ( http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjb/0/15327/1)…ugye, megvan....hogy mi és hogyan is lett köze a dalnak a filmhez, íme:
"Laci ebben az időben fiatal házas volt. Felesége, Rózsa egyszer-egyszer meglátogatott Leányfalun, a filmgyár alkotóházában, ahol dolgoztunk. Egy alkalommal este Lacival együtt kísértük őt ki az autóbuszállomáshoz. Én közben megemlítettem, hogy minden tiszta már, jól megy a munka, a könyv nemsokára kész, csak egyvalami hiányzik. Egy dal. De ennek a dalnak az erőszakkal szétszakított, beteljesületlen, szomorú hangulatú szerelemről kellene szólnia.
Abban az időben a beépítetlen Duna-kanyarban még ritkán járt a busz, így volt időnk. Rózsa elkezdett dalokat énekelni. Sok dalt tudott, régieket, kevéssé ismerteket, hangulatilag olyasféléket, amilyeneket kértem tőle, de nem, egyik se volt az igazi. Nem, nem, ez sem, az sem. Aztán egyszerre felhangzott halkan, lassan, szépen, szomorúan:
Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út….”
(http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6589)
…ez azonban így eléggé szomorúra sikerült, ha szép is…én meg vidám, kellemes 7végét akartam kívánni…. oldandó hát zárom soraim két Szilágyi Domokos verssel:)
Pislog az égbolt,
susog a bokor,
bokor alatt aluszik az
ibolyacsokor.
susog a bokor,
bokor alatt aluszik az
ibolyacsokor.
Ébred az ibolya,
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.
…és a másik:
Vízbe hajló
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reátűz.
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reátűz.
S hogy még stílszerűen szignáljak is: minden jót és szépet „Néktek”………….a Kék asszonytól:)
https://www.youtube.com/watch?v=ZqAmAzh5xS0
