Az úgy volt, hogy kedden, a reggeli postát böngészve akadtam valamikori főisis barátnőm szívhez szóló jegyzetére a barátságról, melyben taglalja viszonyát, tapasztalatait….külön örömöt jelentett számomra, hogy talán egy hangyányira én is oka, generálója vagyok ennek …azzal együtt, és azon túl, hogy a barátai között tart számon, és hogy kis szösszeneteimmel történő egyszer-máskori bombázásom kiváltották belőle, hogy ő is billentyűzetet ragadott és írni kezdett…írom mindezt annak tudatában is, hogy NEMCSAK happy, hanem van utalás bizony keserű tapasztalatokra, csalódásra is…azt már csak zárójelezem, nagyon bízom benne, hogy ennek tárgya nem kizárólag hozzám kapcsolható…igaz, az is emberi lenne, hiszen a legkevésbé gyakorlat az életünkben, hogy csupa szép és nemes és jó cselekedeteink vannak, sehol semmiféle tévedés, felejthető, neadj’ Isten kellemetlen, már-már rossz mozdulat, tett, emlék ….eddig zömében továbbított levelek érkeztek tőle, most meg saját gondolatait osztotta meg velem….ám a mai nap tartogatott számomra egy nem várt TUTI kellemes meglepetést, így aztán csak utána :) ültem le a válaszolni….lévén ez meg az én sk-m, talán nem vétek túl nagyot azzal, hogy ideillesztem:
„És engem örömmel tölt el, amennyiben én is benne vagyok az általad felsorolt csoportok valamelyikébe….élmény volt olvasni soraid, gratu...merthogy ez egy sk-darab, az számomra teljesen egyértelmű:)..az külön örömömre szolgál, hogy "elindult a kezed a billentyűzeten"....
Nekem ez a kedvencem:
“Ne menj előttem, mert én nem tudlak mindig követni.
Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni.
Ballagj csak mellettem és legyél a barátom.”
(Albert Camus)
Gyakran felidézem azt a pár órás beszélgetésünket, amikoris talán 20 év is elmúlt az utolsó találkozásunk óta, és egy énekverseny alkalmával sikerült összefutnunk, ahol jót beszélgettünk, és melynek végén megkérdezted:
"-Te, mi lett Veled...hova lettél Te magad?"
Akkor nem értettem tulajdonképpen, mit is akartál...hiszen bele voltam simulva egy nem éppen sajátönmagamba...nemsokára rá aztán történt életemben a vál(t)ás, és mikor úgyahogy magamhoz tértem, magamra találtam, akkor értettem meg igazán, miről is tudakolóztál...annyi sok év után még azt az emberkét kerested, akivel valaha együtt(is) múlattad a "jazzgörényi" napokat, és akire ugyanakkor hosszú évek múltán ott és akkor annyira nagyon nem tudtál ráismerni...pedig valószínű, fontos lett volna, mert az az "én" jóllehet valaki volt a múltadból, de nagyon nem az, akit akkor ott ült szembe veled, akivé váltam...megvallom, segítettél már akkor, de igazán csak később profitáltam abból, hogy valaki, aki ismert már évekkel korábban valamilyen szinten ragaszkodott a régi énemhez, és megpróbálta "előpiszkálni" belőlem...és hogy minderről megtörténtként írhatok, bizony nagyon kellett nekem is egy valamikori barát:)
További szép estét!”
Továbbá csatoltam két fotót, melynek helyszíne megegyezett...valamikor szívesen jártunk le a Zúgó partjára, ahol készültek a képek…
Aztán elgondolkoztam még kicsit azokon az időkön, a barátságon, utánkeresgéltem „okosságokat”, bölcsességeket ebben a témában… az első idézet, ami megfogott úgy kezdődött, hogy NEMCSAK…gondoltam, címnek jobbat sem tudnék kitalálni…így lett ez a NEMCSAK-blog:)…de ha már megtaláltam, NEMCSAK utalok rá, hanem ide is felteszem…tehát:
“NEMCSAK azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
NEMCSAK azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”
„Egy ember NEMCSAK a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelősség terheli őt.”( John Stuart Mill)
„Aki szeret, NEMCSAK boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy örökkévaló. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot. (Müller Péter)
S mivel a dalok a gyengéim, mi mással fejezhetném be, mint egy NEMCSAK klasszikussal…annál is inkább, mert Szolnoki Péter egyike kedvenceimnek:)
https://www.youtube.com/watch?v=plTV9Qol8Lk
NEMCSAK a 20 éveseké a világ…
Milliók fogják énekelni ezt a dalomat.
Milliók akik mind találva érzik magukat.
Harcba hívok gyermekeket, aggastyánokat.
Hallják hát, hallják hát az álláspontomat.
Refl.:
Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál, nem de néhány korosztály...
A réten nyílik ezer szám a virág.
Nem csak a húszéveseké a világ!
Egyévesek, kétévesek énekeljetek.
Harmincasok, negyvenesek, táncra keljetek.
Ötvenesek, hetvenesek, ti is jöjjetek.
Dalra fel, dalra fel és énekeljétek .
Refl.:
Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál, nem de néhány korosztály...
A réten nyílik ezer szám a virág.
Nem csak a húszéveseké a világ!
Húszévesek felétek még annyit mondhatok.
Húszévesnek lenni sajnos, múló állapot.
Mert az aki ma húszéves, holnap: huszonegy.
Jöttök majd, jöttök majd, s énekelitek:
Refl.:
Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál, nem de néhány korosztály...
Alkossunk együtt azonnal dalárdát,
Nem csak a húszéveseké a világ!
Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek.
Jöjjetek, hát öreg beatek, s énekeljetek.
Ábrándozó nyugdíjasok tartsatok velem.
Teljes lesz, teljes lesz, az én dalseregem
Refl.:
Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál, nem de néhány korosztály...
A réten mindenki talál virágot.
Hát gyertek srácok legyünk jó barátok.
