Amikor a rossz érzések letisztulnak, egyre világosabbá, hihetőbbé, élhetőbbé válnak Paulo Coelho remekül megírt sorai ….jóllehet ugyanazon hónap ugyanazon napján - ha nem is egy évben- születtünk, munkáit nemcsak ez okból kifolyólag szeretem, olvasom szívesen:
"De az idő, azon kívül, hogy begyógyította a sebeimet, valami egészen különöset is tartogatott számomra: megmutatta, hogy életünk során képesek vagyunk egynél több embert is szeretni."
Mi jöhet eztán? A jó, a várva várt, a csodás, de mégis oly…
Egyszerű vallomás
Beérem azzal, ha rád sem nézek. . .
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.
Beérem azzal a végtelen csönddel. . .
Beérem azzal a védtelen közönnyel -
Csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy -
nekem.
Beérem azzal a feszültséggel. . .
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy
és vagy
nekem.
Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked. . .
Legyen elég a végtelen csönd!
Értened kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked. (Szőnyi Bartalos Mária)
És ha aktuálisan éppen még sincs karnyújtásnyira, akkor lehet némiképp türelmetlenkedni is a percek, órák, napok „múlatásában”…
Óh, jössz-e már?
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Óh, jössz-e már?! (Goethe)
Feladni tehát sohasem szabad...mert megérkezhet valaki, akinek jötte Goethe klasszikusnak számító soraival sürgethető, jelenlétéről vall a költőnő…tudd biztosan P.C szavait, nyílj meg rá, lásd meg, ismerd fel, és fontos, hogy….
„Mosolyogj egyet,
Vedd elő tükröd, s abba mosolyogj egyet.
Csald meg az életet.
Hívő lelkecske vagy, higyjél a tükör
túlsó világának csodálatos misztériumában.
Higyjél, rózsacsőrű madarak éjszakai,
magas dala az.
Hívogat új igéket, merőben új igéket.
Vagy menj el az emberek közé és mondd
meg nekik, szívedben kincseket hordsz –
Persze jó, nem megfelejtkezni arról, amit egyebek közt Weöres Sándor is megfogalmazott :
„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”
Mivel P. Coelho szavai már nem egyszer előhívta a „tényleg”- érzését, akkor ráerősítésként újfent következzen egy idézet tőle:
„Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.
A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen, és kincsét keresi, alkotott egy vele rokonlelket is.”
Csak nem feladni…ahogy már elhangzott fentebb is…
Ember!
„Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit.
Ahol összerogysz, ott lapul a kincs.
Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni. (Joseph Campbell)
Adjuk és kapjuk hát, legyünk valamennyien birtokosai a kincsnek, mert…
„Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.” (Hérakleitosz)
