“Aki mosolyog, az mindig erősebb annál, aki haragszik.” (japán bölcsesség)
“Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink, indulataink természetét. Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet - mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni, mint a fortisszimó -, hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni, más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk, más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük, s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól, akikre igazán vágyunk, akikhez minden következménnyel közünk van… Aki e figyelmeztetésre süket marad, örökké sután, balogul, melléje él az életnek.” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
“Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.” (Charles Dickens)
“Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit - a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.” (Márai Sándor: Füves könyv)
“Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a
MI LESZ, HA.. a másik pedig a
BÁRCSAK.. gondolatokkal függ össze.
Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok.
Mindkettőből hiányzik a hit látása.
A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik.
A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott.
Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.” (Linda Dillow)
„Hát ja...igaz és még igazabbak...de számít az olyankor, amikor nagyon dolgozik Benned valami, a komfortérzéshez nem éppen nélkülözhetetlen adalékanyag?
Bár elgondolkodtató, biztos, hogy harag mindez, amit érzek, nem inkább düh…valahogy ez nem az a fajta panasz az Isteni gondviselés ellen…nem, nem, ez egészen más!
Ugyanakkor nem tagadhatom le, hogy nem is az a fajta "happy"-hangulat generálódik jelenléte által, amit a tudhatnék, okosodhatnék, tanulhatnék igénye, a valamit megismerni akarás vágya hajt. Inkább a'sszem van ebben mindegyikből egy kicsi...már ha jól sejtem..amit TUTIra tudok, érzek, az csak annyi, hogy nem hagy békét nekem, folyton "piszkál", húzogatja előttem a mézesmadzagját, hát képtelen vagyok nem tudomást venni róla...űzöm a vadat, már-már eszelősen(na, jó, ennyire nem tragikus!) de hogy hatással bír, azt egy percig sem tagadhatom, nem is akarom.. és mindez azért, mert a fejembe veszek valami nagyon is egyszerűnek tűnő dolgot, lévén, hogy nem először az életben próbálkozok valami hasonlóval....ülök rajt' rendületlenül, elszántan...megfertőzök vele magamon kívül másokat is, akik önzetlenül sietnek segítségemre az éteren keresztül….már-már annyira evidens minden, hogy hihetetlen…eshet az eső, fújhat kinn a szél, mint ahogy ezt, ha nem is ebben a sorrendben, de délután meg is tette...nos, még az sem igazán zavart meg…volt egy-két apróbb elhatározás, hogy mit akartam megtenni úgymint kinti, benti súrolás…nos, az sem maradt el, mosogatás is rendben….azaz tulajdonképpen, ha úgy vesszük, nagymértékű mulasztás nem terheli a lelkem:))…aztán azon kapom magam újból, hogy töröm a kobakom, újítgatok az "ügymenetben", egyes lépéseket alkalmasint kissé túlkomplikálok, de kevés "útegyengetés" után újra visszakanyarodok, majd immáron x-edjére elkap a hév,a "Heuréka-követelő lázállapot, kiszabadul palackjából a "na, mégegyszer, és akkor már talán..."-szellem.....aztán jön a szomorú valóság: arra eszméltem az immár sokadik alkalommal pirossal írt üzenet után, hogy biz' ez még nem az a bizonyos "namégegyszer" volt, van még ebben tennivaló jócskán, ha annyira szomjazod a sikert, hát dolgozz még rajta......nos, fogok is, de előtte jöjjön egy frissítő, melegítő, tisztító, felemelő, stb. esti tus:)))….és akkor, mikor éppen ki akarok vonulni a fürdőszobába, megszólal a jól ismert csengőhang....megoldottam hát a magam elé kitűzött feladatot…de mi is volt az áldásos útja-módja….vagy az is lehet, hogy csak átmeneti túlterheltség miatt "száguldozott" bennem le-fel az adrenalin:))…”
Minderről megvallom, perpilla szó sincs…fenti jegyzetem akkor született, amikor az új idők szele megcsapott, és az én teljes technikai zsenialitásom megcsillogtatását fémjelezendő ingyen sms-t akartam küldeni egy számomra ismeretlen oldalról…tudom, hogy bennem motoszkált a megoldás-keresés elég hosszan, jóllehet nevére már nem is emlékszem, vagy mégis? Igen, azt hiszem a wadja…vagy jaxtr…vagy valami ilyesmi, mára már mindegy…szóval azon bizonyos sikertelen próbálkozások pillanatai idéződtek fel bennem….biztos voltál már Te is kedves olvasó úgy, hogy minden-de mindenáron véghez akartál vinni valamit…olyat, amit addig még nem...és űzöd és hajtod, mert azért már csak mégse fogjon már ki rajtad...ismerős az érzés….ajaj..és aztán, amikor összeáll a dolog, csupán egyetlen kérdés marad, melynek megválaszolása azonban még mindig nagyon fontos lenne a következő „eksön” során…mégpedig az, hogy hogyan is, mit is csináltál….hát igen…egy ilyen történés generálta az idézetválogatást a hozzáfűzött, hozzáírt kommentárral együtt....
Végül ennyi felgyülemlett feszültséget biz’ praktikusabb feloldani, mondjuk illusztráció gyanánt egy csütörtök délutáni fotóval (amennyiben persze a rendszer is úgy akarja:) mely egy csodás lazító úszást követően készült, s mely megörökít néhány önfeledt pillanatot a sárgán hullámzó-virágzó repcetábla szélén…s melynek még külön tisztje, hogy kellemes pénteket, hétvégét idézzen meg mindannyiónkban….írom ezt miközben még egy aprócska mosolyt fakasztó momentum is beugrik a délután kapcsán a finom orgonaillatot szippantgatva, mely itt „árad” a szobámban…történt ugyanis, hogy úszásból visszafelé jövet a szomszéd település határában, az út melletti árok túlsó partjáról egészen Miciig hallatszott, ahogy az orgonák sóhajtoztak az arra járó felé, mennyire is szeretnének kicsit utazni…na, jó…én voltam, akinek nagyon kellett volna egy kevéske belőlük, mert az enyém itt az előkertben feladta a virágozhatnékját…szóval megálltam, és leóvatoskodva az említett, kissé meredek árokba, bizony előírásszerűen, úgy, ahogy kell olyan tökéletes valagra huppanást produkáltam, hogy csak na...nem győztem kapkodni a fejem, hány autós fogja nevettében a hasát produkcióm láttán…habár igaz, hogy virágot lopni nem bűn, de az is igaz, hogy Isten nem ver bottal….megbűnhődtem, de most itt pompázik ez a kis csokor az asztalomon, a számítógép mellett…aztán így egészen a végére marad még egyetlen keretül szolgáló keresés: rápillantva a szépen zöldülő határ sárgával megtűzdelt táblájára, virágillatban fürdőzve: hová lett már az írást indító harag vagy düh…vagy mi is….
