"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

Nem kis fejtörést okoztam „sajátönmagamnak” az ügyben, hogy a mai témámat mibe, hogyan is csomagoljam …hogyan szerkesszem be úgy, hogy ne legyen okostojáskodó, ne legyen túl sok, de kevés sem…merthogy a belibbenő nyár illatához - és ez adja dominanciát, az ILLAT uralkodott el mindenek felett - agyamban kapcsolódó dolgok mind-mind „vulkánná lettek”:) …masszívan ki akartak törni, feltétlen felszínre akartak jönni…meg akartak „örökíttetődni”…hát gondoltam egy nagyot és merészet, csigamód behúztam csápjaim, teret engedtem a harsányan kirobbanni készülő gondolatoknak, ugyanakkor kellemeset időutaztam, hallhatót szippantottam zsenge ifjúságom történéseiből, múltamból, megénekeltettem azt, de normál „a” hangról indulva, semmiképp sem hamiskásan…. elhúztam simogató, mégis színes nótáját:)…vagy esetleg ezek után mások az enyémet:)….ha más nem is, egyet úgylehet TUTIra vehető…rezzenéstelen arccal, mélabéla-mód ezek a sorok nem lopóznak be senki elefántcsonttornyába, két fül közötti magánterületére …a téma legtöbbőnket megbizseregteti, érintetlen nem maradhat, aki közel s távol kapcsolatba kerül illattal, színnel, hangokkal, ízzel, tapintással..úgy egyáltalán az érzések, melyek útján a külvilágra vagyunk képesek „vevők” lenni…és akkor még nem volt szó igazán arról, amikor mindez a szokásos módon eltérően működik:
„Már régebb óta ismert, hogy vannak olyan emberek, akik képesek érezni a hangok illatát, látják a szagokat vagy hallják a színeket. ….Juan Lupianez Castillo és Alicia Callejas Sevilla (az utóbbi kutató doktori disszertációjának témájaként) a szinesztézia egyik legelterjedtebb formáját vizsgálták, amelynek során egyes személyek a betűkhöz, a szavakhoz, illetve a számokhoz automatikusan és akaratlanul különféle színeket társítanak. A szinesztézia ezen fajtájára a többitől eltérően az jellemző, hogy az érintettek meg vannak győződve a saját érzékleteik helyességéről, vagyis arról, hogy rajtuk kívül mindenki más is ugyanígy érzékeli a világot, és csalódottá válnak, amikor kiderül, hogy éppen náluk "nem stimmel valami ….” (http://egeszseg.origo.hu/cikk/0802/577936/20080107_szinesztezia_erzekeles_1.htm)

Na, velem azért nem ennyire meredek a helyzet, mégis úszásból jövet haraptam a látványt, melyet az országút két oldalán virágzó akácfák tártak elém...rögtön fényképeztem, még ha alapvető szabályokról meg is feledkeztem…naná, hogy nem tudtam menetközben olyan felvételeket készíteni, mintha veszem a fáradságot, lassítás, index jobbra után leparkoltam volna, és úgy csattogtatom hűséges társam…a telefonom:)…aztán péntek délutáni hosszú napomat befejezve a heti elvégzett munkát soron követő kecsegtető pihenés közeledtének csábító örömével komótosan kerekeztem a suliból…az az illatáradat, amiben úszott az utca…hát egyszerűen ki nem mondható hagyományos, hétköznapi szavakba nem önthető…ekkor pillanatra bevillant, hogy szimpla „csodás”-ként semmiképp sem elég kifejező…kellett még valami plusz, amivel a látvány érezhetőbbé válik…kerestem hát az odaillő képzeteket, ha úgy tetszik, képzettársítottam…így jöttek még aztán a további tulajdonságokat jelentő szavak elő, úgymint finom, mennyei, ünnepi, andalító…nadehogy mindezeket az utca két oldalán lévő akácvirág generálta… láttam, szaglásztam, ittam, haraptam hát a hófehér illatot….és ekkor egyebek között- mert eltekintve két merőleges keresztutcaii fennforgástól azért nem a Hungária körút forgalmával vetekszik az itteni közlekedési helyzet, hát van lehetőség kicsit elmélázni - eszembe jutottak a gimis magyar órákon hallott, és - ezek szerint nem is gondoltam, milyen mélyen megérintett- hókarú Nauszikaá - Ő volt a phaiák királyány, aki egyszerre csak szemben találja magát Odüsszeusszal, s mindez természetesen nem véletlenül esett meg, hanem Athéné intézte eképpen ..szóval ez a „kép” csakúgy …mint nem egy neves költőnk meglepetést, akár meghökkenést kiváltó, mégis ezerrel élvezhető sorai:

„A barna gondok, szélvész, háború,
Villám, s hideg fény voltak táborom.”(Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

„...lila dalra kelt”
Egy nyakkendő (Tóth Árpád: Körúti hajnal)
(http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Szinesztezia.htm)

….s a mikor eddig eljutottam, persze, hogy nem álltam le, hát juszt’ se hagyott nyugodni békétlen természetem, űztem tovább a tudhatnék vadját, ugyanakkor bizsergető érzéssel töltött el az újabb és kevésbé újabb ismeretanyag, agyam aktív és passzív zónáiból meríteni …egyféle agytornában voltam hát….s mivel a munka, mely itthon esedékes megvár, ráadsául időm beosztásában nem jellemző, hogy felettes sáfárkodna fölöttem, továbbkutakodtam, de már az internet áldásos segítségét felhasználva….egyebek közt így találtam pl. erre, mely „képzés” rendkívüli módon megnyerte tetszésem:

„….Képzeld el, hogy távol vagy valamelyik szerettedtől ( anya, apa, testvér, barát ), telefonon beszéltek. Ha csak a szavak jelentésére figyelsz , mindent rendben találsz, de Te mégis azt kérdezed?" Miért ilyen színtelen a hangod? "
Vagy képzeld el, hogy a barátnőddel szórakozni indulsz, ő megjelenik előtted rikító színű ruhában. Édes beszéddel elmondanád neki, hogy nem tetszik?
Elképzelted? Akkor bizonyára azt is észrevetted, hogy a színtelen hang és a rikító szín, az édes beszéd szinesztézia...”(http://interneteskorrepetalas.blog.hu/tags/szineszt%C3%A9zia)

Aztán keresőutazásomon képbe került egy, a szerző által mesének titulált bejegyzés, melyet a http://semmiemlitesremelto.blogspot.com/2009/03/szinesztezia.html lapon találtam...annak hogy ide beillesztem azon egyszerű oka van, hogy megtetszett… nem akarok más tollával ékeskedni, plagizálni, „irodalmi lopás” bűnébe esni:)

„Furcsa délután volt. A szememmel hallottam a föld lelkének lüktetését, és a fülemmel láttam, ahogy lila hó esik az égből. A lakótelep szívében álltam, kékre festett szájjal. Fölnéztem a rikítóan kék égre, és miközben málnalekvárt ettem, visszaintegettem magamnak egy felhőről. Sárga esőkabátot viseltem, és piros-fehér csíkos harisnyát. Álltam és néztem, ahogy nevetve elrepülök, kezemben rozsdaszín olló volt. Levágtam a hajam. Körülöttem szanaszét hevertek a hóban a hosszú, sötét tincsek. A C épület tízedik emeletén valaki zongorázott. Beethoven IV. szimfóniáját játszotta. Távolabb egy törött tükröt a fehér fény ütemre mállasztott szét, ezüstös atomjai angolkeringőztek a levegőben. Álltam, és szerettem volna balettozni. Elrepült fölöttem egy papagáj.”


Hová el lehet kalandozni térben és időben egy tulajdonképpen teljesen hétköznapi tevékenység közben…milyen képzeteket képes az emberi agy előhívni bizonyos benyomások hatására…ez történt velem is…a helyzetet jelen esetben is egy szemgyönyörködtető morzsácska, melyet nem is nehéz ilyenkortájt észrevenni …de persze, hogy nem fényévekkel más, amikor úgy fogalmazunk, hogy harapni lehet a csendet, vagy a gyűlölet süt át valaki szavain…vagy egy mélybarna hang szólal meg a telefonvonal másik végén…vagy hát amikor éppen sokad magammal észrevétlenül megfürdünk az agacsi csodálatos illatában… szenzációs nyelv a magyar:)…és hihető vagy sem a péntek esti szürkületben elég sokáig tárva-nyitva lévő ablakomon még intenzívebben megrohantak az eltelt kétnapi virágzó fák-élmény„ emlékei” a fel-fellebbenő függöny mellett-alatt-felett beszűrődő édes illat jótékony hatásának plusz szolgáltatásaként…