"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

...ugorj egyet párostul...azért adtam egyszer meggyet, hogy velem is ugorj egyet:)..no, én nem egyszer szedtem már....és még fogok is....bár ha minden úgy lett volna, ahogy nem, hát bizony ez szóba sem jöhetne...és azt nekem ne mondja senki, hogy a növények nem éreznek....de igenis....a bajt meg aztán különösen...történt, hogy a több, mint 20 éves meggyfa már kb. hetven fokot zár be a földdel elhajoltában...fájó szívvel ugyan, de inkább, mint hogy felnyomja a járdát, úgy döntöttem, kivágatom....persze, ez errefelé (lehet, persze, máshol is így van) azért nem ilyen ripsz-ropszra megy a végrehajtási folyamat „félútján” valahogy hírét vettem, hogy ezt biz’ be kell jelenteni a Hivatalban....és majd jönnek, és vágják.....azt csak zárójelezem, hogy amikor viszont  permetet megyek venni, valahogy egyszer sem állítanak meg – pedig útba esik -, hogy ideadják a rávalót.....na, jó utcakép, meg város arculat, meg bánom is én, akár összhangzattan is lehet a kikötés részükről...egy egész konkrét megfogalmazásban így hangzott, szomszédom szerint a tulajdonviszonyunk az utcára ültetett fákhoz, bokrokhoz: „Addig a tied, amíg megfogod, hogy odavidd, ahová ültetni akarod!”...rendben, törvénytisztelő állampolgárként engedtema hivatalos útnak, bejelentettem szándékomat...na, most ennek immár második éve...a gyorsaságról csupán ennyit jegyeznék meg...és akkor most jön a lényeg: ennyi meggy ezen a fán az elmúlt húsz évben nem termett összesen, mint az idén....így aztán már harmadik este létrára fel, és ott kukorékolok az ágak között... fütyülés helyett egyfolytában köpködöm a magokat, és szüretelek...már vittem a legközelebbiek közül három helyre is ajándékba, ma is tele a vödröm...de még mindig alig van híja, alig van látszatja tevékenységemnek...egyszóval rekodtermés... "A remény meglátja a láthatatlant, megérzi a megfoghatatlant, és eléri a lehetetlent." ...valami ilyesmi játszódhatott le a ház előtt, álltában egyre jobban meghajló gyümölcsfámban is?