..és a címhez képest rögtön egy adalék, mellyel indítok, és ami meg bizony már volt....nem is egyszer...merthogy nálunk pár éve egy napon történik a nyolcadikosok búcsúztatása és a tanév ünnepélyes „bezárása”...jelen esetben június 20-án reggel nyolckor kezdik meg a tantermeket utoljára végigjárni a ballagók...reggel tehát viszonylag „korai nagyüzem”, inkább most lefekvés előtt „bejegyzek”:)
Meglepetés....de nem nőknek szól:)...hanem gyerekeknek....olvastam Évánál, hogy milyen kedves figyelmességgel készültek unokáival az évzáróra....biztos volt is sikere....akkor én most elmesélem, hogy ha igazán jól emlékszem, talán nem is volt olyan évünk, amikor nem volt valamiféle csekélység gyerekeim, gyerekeink számára...mivel már harmadik éve ketten vagyunk az osztállyal, nem „királyi”, hanem nagyon is indokolt a többes szám használata...volt, hogy egy mesekönyvecskét, bár inkább füzetnek nevezném, máskor meg éppenséggel egy mesét nyomtattunk ki pár kedves szó kíséretében, és adtuk oda a prücsköknek...az idén pedig a csodásan átalakuló iskolafal előtt fényképezkedtünk.....ez különösebben nem is tűnt fel nekik, hiszen többször is előfordult, hogy bármiféle történést dokumentáltunk...most azonban ketten megbeszéltük, hogy ebből a felvételből hívatunk elő, és a közösen töltött, elmúlt tanév emlékére mindegyikőjüknek a bizonyítványába becsempészünk egyet... kisvároslakók vagyunk, itt bizony a fényképészeknek is meg kell élni, az meg a mi pénztárcánknak nagyobb falat:)...hát fel kellett kutatni olyan helyet, ahol mindez kivitelezhető... tehát fotózkodás, irány CD-re...aztán egy nagyon kedves közreműködő segítőkészségének köszönhetően sikerült az úgymond „gyorsfotót” osztálylétszám-számban előállíttatni......jóvoltából meg is érkezett a kép már péntek reggeliben....ezután feldíszítettük „ballagókra váróra” a tantermünket .... hát erről is tudnék mesélni: kigondoltuk, hogy hajtogatunk origami tulipánokat az utolsó napokban a gyerekekkel, majd ezeket padonként elhelyezzük egy borostyánkoszorú közepébe ...csodásan mutat, mit ne mondjak... ráadásul azontúl, hogy alig van virág, mely rendelkezésünkre állna a kellő mennyiségben, és mindezen túl nem is hervad el már fél 9-re.....arról a cseppet sem elhanyagolható tényről sem megfeledkezve persze, hogy bizony a 8 órás ünnepség kezdéshez képest kb. 6-kor már ott kellett volna dolgozni az „ügyön”...szóval kellett valami ötlettel előrukkolni...hát még ilyen elképzelésre, kivitelezésre sem volt példa a suliban.....a díszítést követően minden fénykép hátuljára rákerült a két tanító néni neve „sk” a „Szeretettel tőlünk” felírat alá...hát ilyen még nem volt...osztályképek rendszerint készültek év vége tájékán, amit aztán többnyire megvettek a gyerekek...helyesebben a szülők...vagy nem...mert azt megemlíteném, előfordul sajna” olyan is, hogy a doboz cigaretta feltétlen kijár, viszont a fényképre úgymond éppen nem marad...ezt is egyebek közt elkerülendő döntöttünk most így kolléganőmmel, hogy félig-meddig „háziasítva” oldjuk meg .....egyféle kettő az egyben...hagyomány és ajándék...hát ilyen még nem volt, írom már többedszer...kíváncsian várom a reagálásukat...remélem, sikerül jó emlékként tárolni majd ezt a „mozzanatot” is az elmúlt év eseményei között...
https://www.youtube.com/watch?v=kmLFYPbGLiQ
