Ha rövid az eszed, legyen noteszed…tanakodtam, melyik lenne az optimálisabb cím....végül a rövid, de tömör, sokatmondóbb győzött…nem könnyű beismerni a hibáinkat…bennem legalábbis ilyen esetekben emeltebb adrenalinszint generálódik, de nem az a pozitív-fajta…ugyanúgy hevesebb szívdobogás, torokszorító érzéssel tűzdelve…bajos magamnak is, és annak is, akihez kapcsolódik…ha közeli, ha távolabbi a személy…szóval kényelmetlen, kellemetlen, rossz….ragozzam még…fölösleges, hiszen ember nincs, akivel ne fordulna elő….a történéstől függően további mindez elgondolkodásra késztet…annál fogva, hogy mi is a kiindulási pontja, bizony erősebb hipochonderek elég messzemenő következtetéseket is képesek levonni az egészből….én már csak tudom:)…ja, persze…tizen-huszonévvel ezelőtt jóval rugalmasabb az ember…mára egy megfázás is képes elrugaszkodtatni a valóságtól…de maradok az eredeti szálnál…ezen kellemetlen „helyzetgyakorlatoknak” tehát oka a legkülönbözőbb lehet: félretájékozottság, ismerethiány, az eseményekről való lemaradottság, feledékenység…na, és itt álljunk meg egy pár szóra:
„A feledékenységnek sok oka van! A stressz is idetartozik. Ha már nagyon sok minden van a vállunkon, a szervezetünk úgy védekezik, hogy szelektál. Vagyis néhány dolgot elfelejtünk.
Ilyenkor a pihenés, a lassítás pl. a megoldás. És vannak jó szerek is, de a mozgás is nagyon fontos. (baranka111)
Feledékenység ellen lehet tenni. Egyrészt Lecitint szedni. Másrészt pedig keresztrejtvény fejtés és társai, hogy karban tartsd az emlékezetedet. Ha azonban ezek nem válnak be akkor orvoshoz kell fordulni, mert betegség jele is lehet. (Hableány)
Mikor kiteszik az agyamra a "megtelt" táblát, jegyzetfüzettel és tollal kezemben járkálok. Csak azt szoktam ilyenkor elfelejteni, hogy mit hová írok fel:-))) (SF)
Alvás közben javul a memóriánk! Aki kialvatlan, az feledékeny. Ez komoly! Az egész napi információk, képek alvás közben rendeződnek! A tojás fogyasztás is emlékezetjavító hatású.(Anni03)”
…ilyen és ehhez hasonló válogatás a http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=5448&p4=1 lapon, aztán ez sem rossz http://auto.indavideo.hu/video/feledekeny :)....tippek a „karbantartásra”http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=253&alrovat=254&cikkid=6889
https://www.youtube.com/watch?v=O5LH5FRsdEE
...és akkor jöjjön az én cavintonos sztorim:
Tegnap délben mentem az ebédért…s bár előtte nem estem hanyatt, mint Bella Lazannya, viszont akkor majdnem, mikor nagy megrökönyödésre sehol sem találták az étekkel teli „hordóm”…a hétfői értekezlet után hazafelé jövet ki- illetve befizettem…ebben mindketten TUTIk voltunk…meg hát a nevem is fel volt jegyezve, a két alkalmat jelentő ezressel dokumentálva…nagy megütközésü(n)kre azonban sehol semmi…kétségbe nem estem, megbeszéltük, hogy áttesszük szerda, péntekre - kedd csütörtök helyett az „elhozást” …lehet, hogy nem került vissza a konyháról, ahol főznek…bár ez nem jellemző…vagy az ügyeletes ne adta volna oda…na, de akkor meg hol van…este, miután megjöttem apától, és a látogatást követő úszásból derült ki immár teljes bizonysággal, hogy a hiba bizony az én készülékemben van…merthogy bizony a „hordóm” itthon volt…ciki…meg égő…meg minden, ami ilyenkor szóba jöhet…tehát az történt, hogy jóllehet rendeztem ugyan a piszkos anyagiakat, de hogy akkor nem hagytam ott az ételest, hát az teljesen világossá vált…nagy valószínűséggel el sem vittem magammal…de ami nagyobb gond, hogy ezt a mulasztást utóbb sem pótoltam…hozni meg akartam…hááááááááát…mit ne mondjak, rémrestellem…..ennyire feledékenyednék??...ja, ja …szoktam mondani…ha az ember kihagyja egy nap a Cavintont…csakhogy eddig ez a mondás jó poén volt…jelen esetben annyira azért nem vicces…megoldást jelenthet persze a váltós ételhordó…meg a nagyobb odafigyelés…hát hogy azt most ne is említsem, milyen feszkót sikerült generálnom az üzletben az alkalmazott és alkalmazója között…merthogy az hagyján, hogy én nem vittem be…na de akkor Ő meg nem vette el tőlem…..és ezek szerint legalább annyira nem tudta, ahogy én sem, „mi is a pálya”…és hát ami még inkább megbotránkoztat „sajátönmagamban”, hogy egész délelőtt nem vettem észre a konyhaszekrényen pöffeszkedő edényt … most aztán nagyon nem vagyok büszke magamra….próbáltam ekszkuzálni magam egy telefon erejéig… de megvallom szorongok…magamtól, a helyzettől, attól, hogy másoknak se voltam túlságosan hasznára feledékenységem kapcsán… kezdődne valami…még a gondolattól is stresszelek…semmiképp se akarnék a bolhából elefántot …de az a piszok „de”…az azért csak izgat…szóval van az úgy, hogy…lelkem-agyam rendezendő, trénigezendő megyek hát fűnyírni…és délben az ebédért…a tegnapihoz képest 
annyi korrekcióval - hogy kicsit feszengősebben ugyan, de - mostmár tényleg ott az ételes:)
Illusztráció: A feledékenység másik oldalán..a tánc nyelvén...
