„Ami fent történik, az lent kezdődik, és ami kívül van, az belülről ered.”
„Mindenki a virágokra figyel, a gyökeret néha elfelejtik.” (Paeli Suutari)
..nos, ez a két mondat nem hagy békét nekem….persze megvan, levettem, hogy a gyökerek nélkül nincs élet, nem létezhetünk…akkor boncolgatom tovább…minek van gyökere…ami elsőre beugrik, azok - legtöbbőnk agyában - a növényvilág:„Gyökér - a növénynek leggyakrabban földbeli része, mely a földhöz erősíti és szálacskáival onnan a táplálékot szívja” (Pallas nagy lexikona)..de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy „A világon mintegy 500 rovarfogó növényfaj él, melyek táplálékuk egy részét állatokból (többnyire rovarokból) szerzik be.”… A húsevő növényfajoknak csaknem a fele, a rencefélékhez tartozik, legtöbbjük gyökér nélküli vízinövény, virágjuk apró, élénksárga.”…gyökér nélküli…hm….aztán ott vannak a gombák….bár:” A rendszertanban régebben a növények világába sorolták, ma már azonban külön csoportba sorolják őket, mivel sejtjeik felépítése, testszerveződésük, és anyagcseréjük nagymértékben eltér a növényekétől. Rendszertani felosztásuk és nevezéktanuk azonban a növényekét követi…..A valódi gombák legközelebbi rokonai az állatok és a galléros ostorosok..” (Wikipédia)
„Esetenként a gyökér mintegy a növény föld feletti szárából eredve, a talaj felé törekedve is növekedhet (léggyökér), s az sem ritka, hogy a szár a talaj alatt folytatódik (pl. rizóma).”(Wikipédia)
Minek van még gyökere....persze a teljesség igénye nélkül, sőt vállalom azt is, hogy ide-odacsapkodva….gyökérkönyvtár – ha már számítógépes ismeretekkel bírókkal van dolgunk....aztán ilyen valami a fog….ami „ha jön, ha megy mindig bajjal jár - tartja egy régi mondás…”A gyökerek kúp alakúak: a korona felől fokozatosan vékonyodnak és a gyökércsúcsban (apex) végződnek. A gyökércsúcsnál nyílik a gyökércsatorna. Ezen a nyíláson át kerülnek a fogba az erek és idegek. Azoknál az állatoknál, melyeknél a fog az egész élet során nő, a gyökércsúcsnál fogzacskó helyezkedik el. Ez folyamatosan termeli a fogszöveteket.” (Wikipédia)…gyökérkezelés....jaj, ne…ha nem muszáj…de hogy mekkora a szerepet kap a gyökér a fog rögzítésében…az én emlékezetemben él egy ilyen használatos szleng, hogy „De gyökér egy ember!”….hát nem dicséret, kell-e mondjam…a gyökérreklámokról meg a Duma Fórumon található egész rendes „szedet”…ám a gyökérkefe áldásosságát meg azt gondolom nem kell különösebben hangsúlyozni egy-egy súrolási manőver kapcsán….de ne maradjon ki a humor, ne adj’ Isten a +18-as karika: http://www.mommo.hu/media/Gyoker_szex... pillázz rá, semmi „horrorisztikus”, cenzúrát igénylő, inkább mosolyogást serkentő…. http://videa.hu/videok/vicces/a-gyoker-baki-idiota-vicces-zvgWXXvDU1o5ohU3...hogy ezt már engedtessék meg nekem nem is minősíteni…aztán a rosszat gyökeresen kell kiirtani… a jóra valahogy nem illesztődött a gyökeresség…..pedig…és végül kedvenceim közül egy kis válogatás…legelőször, melyet arra a z esetre tartalékolok, amikor sok(k) megrázkódtatás, igazságtalan bántás ér: Légy olyan, mint a viharban, a hegyoldal meredélyében álló fa – minél inkább tépi ágait a szél, annál mélyebbre ereszti gyökereit…..”A szerelem olyan,mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain”…de nevessünk is picit…”Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.” (Dangerfield, Rodney)…olvastad már: http://www.scribd.com/doc/6997204/Muller-Peter-Lomb-Es-Gyoker.. hozzáadtam a Kedvencekhez... TUTI megismerkedek vele...és persze, hogy zene, zene, zene: "A blues a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs." (Willie Dixon)
…és igenis a sok pro és kontra ellenére…ha néha fáj, ha néha bánt is…akkoris, igenis nagyon kellenek a gyökerek…s bár már így is elég hosszúra nyúltam…ám miközben keresgéltem illusztrációt a következő képre és annak értékelésére akadtam…nem lehetett (engedélyeztető emilt követő beleegyező emil után:) nem beilleszteni:
„Nem gondoltam, hogy itt látom viszont álmomat. Amit írok "erősen" szubjektív lesz. Amikor elhagytam szülőföldemet, és az addig ismeretlen honvágy olyan erővel szállt meg, hogy tehetetlen voltam vele szemben, egy éjszaka csodálatos álmot láttam, aminek érzelmi töltete olyan erős volt, hogy sokáig csak könnyekkel küszködve meséltem róla, valahányszor csak szóba került. Egy gyökeret láttam álmomban, mely gyökér síratta a kivágott fát, azaz gyermekét. Fájdalmát a görnyedten vonagló vonalaival fejezte ki. Soha nem volt rám forma ilyen hatással. Soha nem éreztem a forma lelkét. Addig a forma számomra egy keret volt csupán, ami az elmémhez, a rációhoz szólt. Egy edény volt csupán, ami arra várt, hogy megtöltsék tartalommal. Egy másodlagos, alárendelt szerep, melynek feladata, hogy kiszolgálja a lényeget, a tartalmat. De akkor, azon az éjszakán megtört a jég, és megértettem, jobban mondva: megéreztem, sőt, átéreztem, a forma lelkét, megtudhattam, hogy a forma kifejez, a forma beszél és érzelmekkel telített.
Szerettem volna valamiféle emléket állítani ennek a felismerésnek, de nem tudok festeni, fényképezni még úgyse, zenében nem tudom, hogy hogyan kell ilyesmit visszaadni, úgyhogy maradt az emlék.
És most, képeid között járva felfedeztem....Nem tudom, hogy Téged mi vezérelt akkor, amikor ezt a szép képet készítetted. De, ha én fotóztam volna, akkor nekem Arról mesélne, Aki élete céljának fia felnevelését tekintette. Aki a Földbe kapaszkodott, hogy megtarthassa élete értelmét: a látható fát. Ő (a gyökér) sokáig láthatatlan volt, csak tette dolgát, és csendben örvendett fia fejlődésének. A Föld "mocskát" éltető erővé alakította és ezzel e nemes anyaggal táplálta gyermekét. Az élet úgy hozta, hogy élete értelme elveszett. Ekkor kifordult a földből, és fájdalmának Laokón-formáival minden érzékeny lélek számára elmesélte sorsát. Ma is mesél, és nem tud megvígasztalódni, mert nem lehet pótolni fiatal hajtásokkal az elvesztett fiút.....Ezért érzem úgy, hogy az amúgy gyönyörű környezetben, élete tragédiáját meséli egy gyökér. (Vagy egy szülő? vagy egy társ? vagy egy barát? esetleg egy szülőföld?)
Nagyon hálás vagyok Valakinek, hogy kb. 30 évvel ezelőtt megállított Téged, és valamiért rávett arra, hogy megörökítsd ezt a látványt.
És, ahogy elnézem a fekete keretet, úgy érzem, hogy mi most megértettük egymást.”
„Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat, érzéseidet.
Ez nagyon megtisztelő.
Gyökerek nem csak szimbólum, hanem valóság. Összeköti a fát a földel, és táplálja, miközben az ég felé nyújtja karjait.
A fa, lenyúlik az alvilágba, tudatunk, lelkünk mélyére, gyökerei által, és összeköti a világot vele, és a felső világgal az éggel.
De kapaszkodó is. Ahogy a fa kapaszkodik a földbe, úgy kapaszkodunk mi is a múltba, őseink földjébe, múltunkhoz. Hogy legyen talaj a lábunka alatt.
Ásványgyűjtő úton voltam Telkibányán, és megállított ennek a gyökérnek a látványa. És tudtam ezt le kell fényképeznem. Mert sokat jelent.”
