…olvasmányom "némiképp" kapcsolódik az előzőhöz….annak egyik „boncolgatott” személyisége Jacqueline Lee Bouvier (1928-1994), a valamikori First Lady volt…amivel jelenleg ismerkedek – ha nem is annyira könnyen emészthető stílusban – az „amerikai álom csillogását és tragikumát” taglalja…kedvcsinálónak idézem az ajánlóját: „Minden a 19. század végén Bostonban kezdődött: John Francis Fritzgerald és Patrick Kennedy féktelen becsvágya vezette a Kennedy klánt Amerika csúcsára az egész világra kiterjedő érdeklődés középpontjába. A Kennedyek egyszerre voltak néptribunok és médiakedvencek, ők testesítették meg a kollektív fantáziát………Siker és bukás, politika és magánélet, ahogyan ezek az ellentmondások újra és újra megjelentek a nyilvánosság előtt- ez teszi a Kennedyeket tipikus amerikai jelenséggé, amely egyszerre álom és lidércálom"
….és a könyvből is egy keveset…azontúl, hogy nem kevés helyet szentel az 1999-ben, a sajátmaga által vezetett repülégéppel lezuhant John-Johnt is „vesézi”, mi több, vele indít a „Búcsú egy hercegtől” című fejezettel, úgy a dédapa, John F. „Honey Fitz” Fitzgerald (1863-1950) harcáról is élvezetesen számol be…a néhai elnök nagyszülei ezidőtájt még politikai ellenfelek voltak…ám 1906-ban „Honey Fitz” 16 éves lány, Rose beleszeretett Kennedy Joe nevű fiába..az akkoriban polgármesterséget betöltő apa „megtiltotta lányának, a Kennedy-kölyökkel (ahogy ő hívta az ifjút) való kapcsolatot…de ahogy jól tudjuk az életben is „Amor vincit omnia”, így történt ez velük is, és az 1914. október 7-i (megjegyzés tőlem:TUTI dátum:)ők lettek Joseph, John, Roesemary, Kathleen, Eunice, Patricia, Robert, Jean és „Teddy” szülei…érdekes, igaz… amit remek megoldásnak tartok még, hogy a könyv belső vastag (és párja) oldalán egy családfa található…nagyon jó „húzás”, lényegesn megkönnyíti a nevek közötti eligazodást....és hogy ne csak a szerelmi szálak közt bonyolódjak, megemlítem azt a részt – szerelmesek egymásra találásának előző évét, azaz 1905-öt -, amikoris Rose apja polgármesterségre pályázott:
”Senki sem látott még Bostonban ilyen választási küzdelmet”, írta később Fitzgerald életrajzírója, J.H. Cutler. Ehhez az exképviselő (ti. „Honey Fitz” döntő retorikai eszközt talált ki: híres „nyílt kérdéseit”.
„Vádolom Önöket…”, ezzel kezdődött – s így végződött: „Miért nem válaszolnak?”
Nem csoda hát, hogy a 25 kerületéből 21-ben győztesként került ki a megmérettetésből, és ő lett a város történelmének legfiatalabb polgármestere….jó könyv, ajánlom elolvasásra…igaz, még én is nagyon az elején járok, de állítom, a székhez képes szögezni az olvasót, az TUTI:)..sőt…szerintem a szokásos úszás utáni „olvasó-relax” tárgyát is képezi majd:)
