…ne gondolj rosszat, nem csaptam fel Négy Évszakhoz üzletkötőnek…most éppen a kerítés, mint telekhatár-jelző eszköz…szóval onnan jövök….már nagyobbakat kordult a gyomrom, mint az elviselhető (pedig van tartalék még bőviben, ahogy szoktunk tréfálkozni a súlyfölösre utalva), meg végeztem is kint, hát gondoltam „megregge10óraizom”...ébredés után rögtön mentem kifelé, és némi társasági élettel fűszerezve tulajdonképpen már fél 7 óta „nyomom az ipart”…a tegnapi nap jobbára Zokni és közöttem zajló „kettős” ugatás-párbeszédében telt …tulajdonképpen mindketten ugattunk…a saját nyelvünkön…számára az én közlendőm csaknem annyira ugatás, mint neki az én beszédem, szóval semmi gáz:)…ha kilép az ember az utcára biz’ jobban van esély, hogy szóba elegyedik az erre közlekedőkkel…végezvén az utca fronttal tehát most eszem…most tehát ha nem is 8 órai, de munka után következik ha nem is 8 óra, de pihenés…a szórakozás egyelőre összekötve a pihenéssel….egy kalap alatt minden lerendezve:)…. mint említettem volt, hogy fél 7 óta ücsörgök a kerítés lábazatát „felújítszínezésben”…és közben jónéhányan elkerekeztek a hátam mögött több-kevesebb ill. nulla megjegyzést téve…esik szó sokféléről……egyebek közt ennek az „ülésnek” az eredményeként megoldódik az is, hogyan is szerezzem meg a maradék meggyet a múltkor ecsetelt történet főszereplő-meggyfa tetejéből….megint másik bicajos hölggyel a két leánykája szolgálta az eszmecserénk témáját…azt hiszem, ha nem mondom is kitalálható, hogy a nagyobbikat négy évig tanítottam….majd jött a vízórás (már talán említenem sem kell, hogy a leánykájához szintén négyéves munkakapcsolat fűz:)…és végre most tényleg le is tudta olvasni a fogyasztást….elejtettem - miközben azt latolgattuk, hogy mindig lehet valamit csinálni egy házon -, hogy elképzelésem lenne, tele vele a padlás…lenne ötletem bőven mit és hogyan megcsinálni, de hát a finanszírozás… az már nagyobb falat…ez ellen a zsebre menő érv ellen ő se nagyon hadakozott…volt aztán akivel köszönésen kívül más szót nem váltottunk…volt, akivel még azt se…gyakorlatom, hogy amikor az ifjoncka szó nélkül settenkedik be az osztályba, meg szoktam kérdezni, hogy:
A kerítés másik oldaláról jövök…
2009.07.02. 12:27 ttt59
„- Csak nem lopni jöttél ilyen nagy csendben?”
…elgondolkoztam, mit szólna egy ilyes humorhoz az erre szorított szájjal elhaladó…no, akkor mivel „Az én időm egyszer lejár, jól tudom…”, helyesebben a pihiidőm, emelem nemlétező kalapom….Hoppá! Létezik…. csak nem érzem mostanság szükségét…az időjárás egyelőre nekem dolgozik...szóval emelem, és egy nagylevegős-telitorkú csodálatos szép napot kívánok kinek-kinek abban, amiben éppen részeltetik:)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aktualisanmas-mas.blog.hu/api/trackback/id/tr301221951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
