…mert nyár van, meg vakáció, szóval azért még tennivaló akad bőven….ha meg nem lenne, biztos keresnék valamit…pedig nem tartozok elszámolni, miért nem tettem ezt vagy azt, miért nem csináltam meg amazt, miért nem végeztem el emezt…de valahogy nem úgy esik a megélt nap, ha nem történik valami, amiről el lehet mondani, hogy ma sem keltem fel hiába....apánál, fűnyírás után kicsit beszélgettünk még erről....egészen más az íze egy olyan jutalomnak (mondjuk a mai úszásnak), amit megelőzött egy valamiféle „haszonvégzés” (aktuálisan a fűkaszabolás)…úgylehet ez egyféle örök megfelelni akarás…hogy kinek-minek…hááát....nem igazán érdekes…azaz mégis…sajátmagamnak…több lazaság is lehetne az emberben – talán - ilyen téren….merjen, próbáljon valóban ellazulni, ha szünete van, annak és úgy élni…s most cseppet sem sajnáltatni akarom magam…azért csinálom, teszem meg végső soron, mert örömet okoz, mert szeretném és akarom, és élvezhessem az eredményt….legyen ez egy fűnyírás…de akármi más…igen, élvezem a nyárnak minden adalékát….olvasok, úszok, napozok, és amire csak alkalom adódik és belefér:)- hogy egy kicsi „humorzsa” is teret kapjon:)..jóllehet ebben az a vicc, hogy nem vicc, szoktam továbbtréfálkozni…de minden napra jut egy „mese”…van, hogy folytatásossá válik…mostanság éppen a meszelés előkészületei vannak porondon....első lépés a meszelő - nyéllel együtt - beszerzése volt….lábazatfestéket is sikerült hosszas töprengést követően választani, mert közben azon agyaltam, érdemes lenne olyan, amely a tervezett kapufestéskor is passzol színileg, és akkor a mennyiséget illetően már ennyivel is praktikusabb előre gondolkodni….mindezeket szem előtt tartva beszerezni…na, ez még csak hagyján is, de ekkor derült ki, hogy a „falra kenni való”, vagyis az oltott mész bizony csak 50 kg-os zsákokban mérettetik…kisebb kiszerelés nincs, megbontani nem lehet…..hát az azért elég nagy dózis….szolgálatkészen ajánlották, hogy amennyiben nem kellene olyan sok, úgy keressek valaki olyat, aki építkezik…jaja, persze…mesélem apának a sztorit....s már ott is bújkált egy csalfa mosoly a szája szegletében (somolygott a bajusza alatt mondanám, ha lenne neki bajsza) mikor kiböki, hogy ugyan nem építkezik, de neki van…csak egy tyúkólnyi adagra van már szüksége, a többit hozhatom…szóval kerekedik ez szépen, lassacskán…meszelő van, meszelni való anyag, terület szintén, létra megint csak…meg hát vagyok én is:)…eszembe jut, és mosolyt csal elő, hogyan érvel az egyszeri mama, amikoris az egyszeri fiú, aki elé - lánykérőbe érkezvén – bizony meglepő kép tárul …vagyis minden adott, mondhatni kész a kocsi, csak ló kell bele…és efféle szóláscsokor... aztán meg a reggeli harmat nyújtotta időjárási előnyöket kihasználva érdemes mielőbb munkába lendülni…s habár „nincs jobb a rossz időnél”, én azért nagyon nem bánnám, ha még jó maradna:)
