...hogy mi közöm ehhez…ha a cím el nem árulta eddig, akkor jöhet a boncolgató magyarázat:…a süti neve: darázscsípés ..a zene a „hornet” jelentése lódarázs, amiből engem most nem a négylábú, vágtató állat, hanem a szállni tudó, zümmögő „érint”, amely tulajdonképpen csak akkor támad igazán, ha őt támadják…nos, én nem harci indíttatásból, csupán az indulás előtti utolsó pillanatban akartam pár szem szőlőt ajándékozni a ház előtti lugasról…vesztemre egy a sok-sok-sokból szintén azt a szépen „üvegesedő” szemet nézte ki magának…csak ő már korábban…ráadásul olyan szinten bújt meg a szőlőlevél takarásában, hogy bátran alapozhatná jövőjét arra, bizton megélne a keresetéből olyan népszerűségre tehetne szert, ha tréningeket tartana „Fedezékben” címmel…kizárt dolog, hogy ennyiből még mindig nem oldódott volna meg a bermuda rejtély…. leírok egy pár sort, mely szerint jártam el én is:
„A darázscsípés után maradó fájdalmas, viszkető dudort pár nap alatt le lehet lohasztani, ha gyorsan bekenjük valamilyen gyulladáscsökkentő krémmel vagy alkalmazzuk a népi gyógymódot, az ecetes borogatást.”
…van egy számomra nagyon rossz hírem: a pár nap még csak ezután jön..…..a védekező mechanizmust űbereltem egy szem calcium pezsgőtabletta feloldásával, elfogyasztásával…az eredmény azonban, ha nem nézem is érzem, de nagyon….az amúgy is visító titkárnői (eggyel gépel, kilenccel keres:)) mivoltom felülíródik: „eggyel gépel, nyolccal keres, egy meg csak úgy eláll”-ra…ez az egy alaphelyzetben a hüvelykujjam, de mostani állapotában inkább emlékeztet egy lefordított csirke alsócombra…hogy a lángoló érzést most ne is említsem…nos, ez történt….és nem először életemben…egy más alkalommal bele sikerült lépnem a lehullott szőlőlevelek gereblyézése, gyűjtögetése közben egy „harcosba”, aki aztán a nyitott papucsot egyből felismerve leküzdött minden előtte lévő akadályt, és büntetésül rendesen belém mart…vállalva azt is ezzel, hogy ő lesz a darazsak Dugovics Titusza …ez alkalommal bementem (vasárnap lévén) az ügyeletre, ahol a helyettesítő doki megvigasztalt, hogy nem igazán lehet ebbe belehalni, meg ehhez hasonló kedves szavak…megnyugtattam, hogy nekem sem jutott eszembe elsőre ez a halálnem, de valamiféle szernek nagyon örültem volna…na, ekkor kaptam a calcium-ötletet…aztán egy másik alkalommal a lánykám elé készülődtünk a repülőtérre….már az, hogy repült, elég izgalomra adott okot, de mivel visszafelé jött hát még nagyobb izgalom fogott el…a viszontlátás boldogságát azonban sikerült majdcsak felülírnia egy nemkívánatos találkozás az egyik fullánkos huszárral…a gyűrűs ujjamba harapott (az is lehet, hogy ő már akkor valamit sejtett az én jövőmmel kapcsolatban ezen ujjam és akkor aktuális családi állapotom státuszbeli megváltozásáról…akkor meg úgyis mindegy, mondván aztán azt tüntette ki különös figyelmével…s mivel volt olyan rafi, hogy éppen a „belül-oldalvást” szúrt, én meg ijedt-fájdalmamban még inkább összezártam a gyűrűst a középsővel, hát ennek a manővernek sikerült olyan látványos következményt elővarázsolnia, hogy a jobb kezem minden gond nélkül összetéveszthető lett egy egész nap sűrű fűben legelésző tehén tőgyével…na, most akkor menjek így emberek közé…azt a legegyszerűbb módját választottam az álcázásnak, hogy ujjatlan kesztyű jellegű kötést produkáltam gézből…elképzelhető, hogy a gyerek mit kérdezett, jegyzett meg legelőször köszönés gyanánt, ugye….a legnagyobb gondom bajom a darázscsípéssel annyi, hogy tapasztalataim szerint 2-3 napig duzzad, növekedget, lüktet, lógatáskor meg aztán ne is beszéljünk róla, hogy mennyire…de hát felkötni azért mégsem kellene, ugyebár…sem magam, sem a karom…elrettentő látványnak se utolsó, persze..hogy tovább poénkodjak amúgy is nyomorúságos helyzetemen…amikor aztán elkezd iszonyúan viszketni, az már egy élhetőbb lépcsője a gyógyulásnak…akkor meg minél többet egyedül ildomosabb lenni, mert igazán nem tudni, kinek mi jut eszébe egy aktívan vakarózó embertárs láttán…ezt követően már „leenged”…na, de addig.....vigasztalásul sajátönmagamnak egy kis (éji) zene, közülük az egyiket már az előző bejegyzésnél is beillesztettem, de nagyon tetszik…csak hát most más előadásban…ha nem is a jamaicai..
…aki divatosan szólva megérne egy-két ajtócsapkodást is:)….és hát akiről éneklik, hogy „jó fej nem vitás” …de hogy fér egy trombitába ennyi” zümmmmmmmmmögés…
