Fellapozva júliusi bejegyzéseim a következőket találtam:
„Két nap is azt tettem, hogy délután közel 2 órát bolyongtam a városban.. szédületes (és ez abszolúte pozitív értelemben!) a közlekedési morál...hogy csak egy példát hozzak: a körforgalomból kifelé tartó pótkocsis hatalmas járgány is képes leállni, és szabályosan "átinvitálni" a várakozó emberkét...és akkor még nem szóltam arról az esetrõl, amikor csak egy szimpla zebránál akarsz majd átmenni...méterekkel elõbb figyel rád a járművel közlekedõ, majd kedves mosoly kíséretében int, hogy menj csak nyugodtan, megvárja...engem ez elkápráztat egyenesen...amilyen érzésem van időnként otthon, ha az útra merészkedek lépni...ehhez képest mindez valami szenzációs:)
A ház elõtt van éppen egy körforgáció:))..az erkélyről kinézve jól rálátni, hogy ez az általános viselkedésforma...aztán a tempó, az megint megér egy-két szót...nem száguldoznak...erre valahogy nem akar elkésni senki sem:))...jó, ez vicc...nagy valószínűséggel azontúl, hogy meg is akarnak érkezni a célba, nem felejtkeznek meg arról az állapotról sem, amikor ők válnak gyalogosokká, így hát természetesen tekintettel vannak az aktuálisan járdán közlekedőkre is...
Megtapasztaltam, hogy rám köszöntek (hát gyorsan begyakoroltam az itt szokásos jónapotot, ami fonetikusan: grücci:)).. vagy éppen csak annyi, hogy rám mosolyognak...szóval kicsit nagyon más, mint amihez szokva vagyok"... Nos, a helyzet azóta mit sem változott...és ez nagyon jó dolog…
A ház elõtt van éppen egy körforgáció:))..az erkélyről kinézve jól rálátni, hogy ez az általános viselkedésforma...aztán a tempó, az megint megér egy-két szót...nem száguldoznak...erre valahogy nem akar elkésni senki sem:))...jó, ez vicc...nagy valószínűséggel azontúl, hogy meg is akarnak érkezni a célba, nem felejtkeznek meg arról az állapotról sem, amikor ők válnak gyalogosokká, így hát természetesen tekintettel vannak az aktuálisan járdán közlekedőkre is...
Megtapasztaltam, hogy rám köszöntek (hát gyorsan begyakoroltam az itt szokásos jónapotot, ami fonetikusan: grücci:)).. vagy éppen csak annyi, hogy rám mosolyognak...szóval kicsit nagyon más, mint amihez szokva vagyok"... Nos, a helyzet azóta mit sem változott...és ez nagyon jó dolog…
Mostani ott tartózkodásom első napján Gruyere-be kirándultunk. A falu fölött egy vár, benne egy hatszáz éves városka.(http://www.chateau-gruyeres.ch/)
Gruyeres ma két dologról nevezetes: a sajtról és Gigerről. (http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/muveszet_giger.html)
„A 12. század óta készítik a híres gruyere-t, melyet elsősorban sajt-fondüként fogyasztanak a környéken, hiszen a fondü – a másik sajtétel, a raclette mellett – Svájc egyik nevezetes étke. Egy kiló sajt 12 liter tehéntejből készül, azaz van benne anyag rendesen. Több hónapig érlelik, s csak aztán bontják meg a malomkerék nagyságú, markáns ízű sajtokat.”
Csodaszép, ragyogó napsütés, remek kiránduló idő…minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, mint ahogy nem is történt másképp.
A viszonylag hosszabb autókázást követően csillapítottuk éhségünket az egyik étteremben: egy varrógépre emlékeztető alkotmányt- amiről persze tudniillik, hogy nem más, mint a raclett sütő- helyezett asztalunkra a nemzeti viseletbe öltözött hölgy. Ennek alján egy illeszkedő tepsiben téglányi sajtot olvasztottunk, melyet hosszú nyelű késsel, villával kenyérszeletekre kentünk, - saját készítésű- vaj, marhahúshártyák valamint héjában sült krumpli társaságában gyöngyhagymával, uborkával „savanyítva” áldoztunk a kulminális élvezetek oltárán….már amennyire ezt „áldozatnak” lehet nevezni!
A desszert két gombóc fagyi, melyeket nagyon ízlésesen egy habcsók hullámcsíkra helyeztek. A menühöz fehérbor dukált, melyet a lánykám Kedvesével összefogva fogyasztottunk, lévén, hogy sofőri beosztásban az én Kicsikém tündökölt…és szó szerint, mert számomra nagyon élvezetesen vezette a „kicsikocsiját”. Természetesen lehetőség volt teázni csakúgy, mint kávézni, mely utóbbihoz - és a desszerthez- is saját készítésű tejszínt szolgáltak fel. Már ennyi sem volt éppen kevés, pedig ezután következett a java!
Felsétáltunk - na, jó, helyesbítek: a korlátba kapaszkodva felvonszoltuk magunkat- az olvadásban lévő „maradékhófödtecsúszós” lépcsőkön a kastélyba, melynek termeit megőrizték hajdani pompájukban…nem pedig kihasználva a nevezetesség adta előnyöket, vendégek kényelmét szolgálandó hotellé alakították volna. Igazán pompás látvány volt, és felejthetetlen élmény…korábbi emlékeim közül talán a szerencsi várhoz tudnám hasonlítani leginkább, csak kicsit nagyobb méretben.
Visszafelé nem kerülhettük el az esedékes forgalmi dugót, melyről az esti híradások is említést tettek....így aztán csúsztunk is egy órácskát a Winzerhausból (http://www.winzerhaus.ch/)
S mert senki sem akart - kettejük közül - bűnhődni, én pedig nem igazán ajánlgattam vezetési tehetségem megcsillanttatni, taxival mentünk fel a helyre (hegyre).
Káprázatos volt a kiszolgálás, a bennünket ellátó Úr figyelmessége....akiről most a lapjukra rákeresve kiderült számomra, hogy nem más volt, mint maga a tulaj. Számát nem tudom, hányszor jött asztalunkhoz anélkül, hogy tolakodó lett volna a stílusa…rendkívüli mód élvezetesen ismertette az általunk rendelt étkeket még az én számomra is, aki csupán minden huszadik szavából értettem meg valamicskét, …de ezzel a fajta imádattal, alázattal végzett munkavégzéssel – megkockáztatom- talán még életemben nem találkoztam.
Indításként felkarikázott saját sütésű barna és fehér bagettel szintén saját készítésű vajjal kínált bennünket….mint megtudtam egyébként ez így szokás. Herr Bühler élményszámba menő receptismertetője után választottunk, majd elfogyasztottuk a vacsorát (én speciel sült csirkét zöldségekkel, mert azt TUTI imádom)..és mintegy lezárásképp még egy háromlábon guruló földgömbre emlékeztető üveggömbből négyféle sajttal kínált bennünket, melyet dió, szőlő, alma társaságában porciózott tányérokra….és hát, hogy nehogy azt higgye már ez a sok finomság, hogy a kutya ette meg, egy igazán finom zamatú 2001-es vörösborral gargalizáltunk…hát meg kellett élnem ki se mondom hány évet, hogy egy ilyen estém legyen egy nem éppen akármilyen nap után…….
