Szóval dübörög bennem a közlésvágy….na, jó…csak beszélgetni szeretnék…ilyenkor van, hogy nem szükségszerű más paraméterek fennállása kapcsán (hihihi és kac-kac!), de most igenis a billentyűzettel kell, hogy megosszam a gondolataim…azon törtem a kobakom, miről is …vannak TUTI jó témák, soha ki nem fogyó tárházzal bírók, mint pl. szeretet, boldogság, fájdalom, csalódás, csalódottság, lelki bajok, lelki jók, hogy a kapcsolódó idézetekről, melyeket én is nagyon szeretek (alkalmazni is, gyűjteni is), stb… nem rossz, de most inkább valami olyat szerettem volna, ami még személyesebb, már-már azt mondanám, hogy az enyém…jaja, a kis önző, mondd csak nyugodtan…vállalom…
Ezért aztán leírom, hogy mennyire jólestek azok az üdvözlő szavak, amelyek apa köszöntése kapcsán érkeztek…megteszem, bár már megtettem….és nem udvariasságból, hanem mert úgy éreztem, ha megtisztelt valaki a szavaival, figyelmével, kell, hogy megtudja azt is, mennyire megérintettek, jólestek, mekkora örömet okoztak a sorai…joga van hozzá, hiszen kettőnk között zajlott, és az én agyamban megjelentek „ura”, ismerője, tudója csupán én vagyok….ugyanakkor mindazok az érzések nem jelentek volna meg bennem, ha nem kapom az impulzust a másiktól ...nos, akkor meg joga van megismerni a másik félnek is, mit idézett elő, mit is váltottak ki szavai…annál is inkább, mert ezek csupa-csupa pozitívumok.
Jó pár évvel ezelőtt részt vettem egy, az iskolánkban zajló szakmai továbbképzésen, amelynek anyagát a Gordon-módszerrel való ismerkedés szolgáltatta….
„Thomas Gordon (1918-2002)
Credo
Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.
Amikor megosztod velem a problémádat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak úgy, hogy megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak. Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.
Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom őszintén osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom, bízva abban, hogy tiszteled annyira az igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni a viselkedéseden.
Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni a magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel, állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él a hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.
Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, de az enyémek ugyanígy senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá váltunk, amire bensőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.” (http://www.nevelesmuveszete.hu/main/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=13&Itemid=31)
Aztán még:
„A Gordon-módszer nem csodaszer, nem akaraton kívül - vagy akár erőfeszítéseinktől függetlenül - hat. Gordon elképzelése az emberi kapcsolatokról nagyon egyszerű.
Vannak gondtalan időszakok, ezek jó alkalmak a kapcsolat „melegítésére”, de bárki által megtanulható készségeket tanít a „Te problémád”, az „én problémám” és a „mi problémánk” helyzetekre is. (További anyag:http://fejlesztomodszerek.blog.hu/2007/11/10/p224441)
Vannak gondtalan időszakok, ezek jó alkalmak a kapcsolat „melegítésére”, de bárki által megtanulható készségeket tanít a „Te problémád”, az „én problémám” és a „mi problémánk” helyzetekre is. (További anyag:http://fejlesztomodszerek.blog.hu/2007/11/10/p224441)
Nem, nem….természetesen nincs itt köztünk semmiféle probléma…sőt….éppen ellenkezőleg…ugyanakkor emberi kapcsolatok annál inkább : a Te, az Én és Mi ..Gordon után szabadon…hogy ez aztán korunknak, foglalkozásunknak, az élet által produkáltak hasonló megtapasztalásának a következménye, vagy milyen eredettel bír, hát döntse le ki-ki maga....én azt gondolom, valahogy mindezek együtt…
Szóval azon a tanfolyamon találkoztam a „pozitív én-üzenet” fogalmával, alkalmazásának szükségességével...vedd hát át, és vedd hát úgy, hogy mindez most egy „+ én üzi” volt, melyet ez a csodaszép csokor - aminek azért története van, és persze nem is akárminő…szóval újból és utószor mondom, hogy ez egy „pozitív én-üzenet” volt, mely nélkül tulajdonképpen nem szabadna napnak eltelnie…..
