…nagyszerű volt.......igaz, az időjárás nem egyértelműen állt mellettünk, de szerencsére addig nem ment el, hogy gátoljon is…a nap folyamán aztán helyrerázódott jobban, és már-már kirándulóidő jelleget öltött…
Miután megérkeztünk, olyan remek volt az időzítés, hogy senki nem volt előttünk, várakozni tehát nem kellett…
Fotózásra természetesen nem volt lehetőség benn, csupán az aulában…igen, mostmár azt írom, hogy természetesen, mégis megérkezve kicsit mellbevágott a tény…volt még aztán egy pár kritérium jól láthatóan kifüggesztve arra vonatkozóan, hogy mit ne…meg arra is utalás, hogy kötelező a 190 Ft-os ruhatári díj….ja, kérem…habár erről szó az általam talált anyagokban nem volt, de egyébként az előolvasottak helytállónak bizonyultak…
Valóban három helyszínen állítottak ki: az első a gyermek-és ifjúkorról szólt, a középső részben maga az esküvői és egyéb ruhák fogadták az érdeklődőt, az utolsó a karitatív munka és az emlékezésé…minden helyszínen korabeli filmbejátszások…ami aztán még emelte számomra a pillanatot, ahogyan végigfutott bennem ennek az egésznek a történelmi léte…az, hogy mindez számomra a megélt történelem…felidéződtek azok a percek, amikor anno a televízió képernyője elé szegeződtem azzal a sok-sok, a világ bármely pontján élő embertárssal együtt (bocs, a szám sajnos kicsúszott a memóriámból, pontatlanul meg nem szeretek idézni) ’81-ben…. jaj, de rég is volt…az egész ceremónia mesei, még inkább mesés jellege, mind-mind egy nagyon (jobb szó híján nevezem így, de) „ártatlan, még oly’ keveset élt, és nem tudhatja milyen sors vár rá sajátönmagammal” hozott össze…ezen újra és újra meglepődök….még most is…
A ruhák egyébként igazán kedvemre valóak voltak… szerettem, és megragadott a bennük rejlő harmóniára törekvés megjelenése, észlelése, a diszkrét, mégis nagyon is nagyvilági stílus jelenléte… a színek csaknem teljes skáláját felvonultató árnyalatok szinte kivétel nélkül elnyerték tetszésem…..
Aztán szólok arról is, hogy mélyen megérintett az a nemkevés tevékenység, mely belefért a meglehetősen rövidke életbe….és az Elton John-féle „Anglia rózsája” zeneileg még inkább felerősítette bennem az érzéseket…
Egyetlen „márazértezmégse” volt az egészben számomra: nevezetesen, hogy a bennem zajló, lejátszódó benyomások nem voltak kellően ünnepeltek a hely által…engem zavart, hogy igenis a kelleténél porosabbnak tűnt az a gyönyörű fafaragásos lépcső, mely felvezetett a kiállító termekbe....és nem azért, mert annyira pedáns, rend és takarításmániás lennék, inkább, mert az egész szellemiségéhez nem tartottam illőnek egy ilyen látható dologról megfeledkezni, azzal kevésbé törődni…valószínű persze, hogy ha a premier (lásd nyitás) napján jártam volna ott, más véleménnyel bírnék…legalábbis gondolom, vagy szeretném gondolni… valamiért nem keltett bennem kellően "tiszta hatást" a környezet...lehetséges " zsémbesedem":)...vállalom..de ez akkor is nagyon kikívánkozott belőlem...pedig a környezet gyönyörű, felemelő, tekintélyt parancsoló...talán éppen ez hozta felszínre belőlem ezt a kis szurkapiszkát...nem tudom...
A látogatást egy várnegyedi séta követte, majd az Aréna, mint befejező program...nyilván a gyerekeket a nap befejező úti célja még inkább vonzotta……(itt aztán belőlem is felszínre tört az "örök gyermek", aki egy „meki” közelébe érve nem mondhat nemet egy finnya csirkemenünek:))))
A Plaza egyébként valljam meg, engem is elvarázsolt...az a sokminden, ami látható, tapasztalható, megszerezhető...no, ezzel a legutóbbival "muníció " híján nem volt sok gondom:(
Hogy visszatérjek pár nappal korábbi jegyzetemre azért mégis találtam egy emberi léptékkel mérten megfizethető (2 ezres helyi érték, ami kétezer valódi értékkel bír...no, egy kis matek óra is belefért...hiába a cipész marad a kaptafánál, ugye), ám ennek ellenére "kellemes" úszódresszt, vagy mondom inkább flancosabban egy egyrészes klasszpiros fürdőruhát...aztán az a környezet, ahol a csirkemenü bánta, hogy az utamba került, na az se volt mindennapi..az a virágsor, ami mellett ültem...szerintem orchideák...szóval...immár másodszor
Mindazok mellett, hogy pár mondatban azért egyeztettünk abban a kérdésben is, ki melyiket tudná saját ruhatárába beépíteni, cseppet sem ítélem el őket, mert számukra a befejező program nyilvánvalóan nagyobb vonzerővel bírt…hát hogy aztán ez jó-e vagy sem?.....hogy milyen gyorsan kifolyik az ember (de akár az ember gyermeke) kezei közül a zsebpénz...ezt megélni, aztán a fennmaradó idővel nem tud mit kezdeni...szóval harmadszor is...aktuálisan ezt nem tenném mérlegelés tárgyává…hogy engem, a hozzájuk képest őskövületet mi fogott meg a termeken végigjárva, persze, hogy fényévnyi távolságnyira járhat az őket megérintő momentumoktól…na, még szép… úgy vélem, ha nem is a jövő divatdiktátorait alapoztuk meg ezzel a nappal, egyikük sem tért haza élmények nélkül…ahogy én sem…és ahogy egyetlen résztvevő sem
