A festő és a fecskék (Kovács Kati)
Hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján
elmondta a kislánynak, hogy ezt a képet ő festette régen
festett még sokat, de mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki
hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,
festett még sokat, de mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki
hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,
a kislány erre csendes szóval így válaszolt,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,
mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"
a festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét
a kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt
a szemközti ház ereszére hó hullott már
el is repült messze délnek minden vándormadár
távol jártak mind a fecskék
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán
lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán
lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!
(http://www.operencia.com/hu/magyar-irodalom/versek-emberekrl/591-a-festoe-es-a-fecskek-dalszoeveg-kovacs-kati)
Nekem is van egy fecskepárom…akik azonban gerlék…vadgalambok…az előkert fenyőfájának egyik ága éppen az ablakom elé hajlik…nem most figyeltem fel rájuk…nem emlékszem pontosan, mikor észleltem őket először… már az elmúlt nyáron is figyelgettem őket…helyesebben az a biztos, hogy láttam két gerlét, hallgattam is „túdom, túdom, túdom”beszédüket….honnan ez a meghatározás?
Elmondom…azaz elmeséli Arany László A vadgalamb és a szarkában:
Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva?
Elmondom én.
A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja, ölyv hozzá nem fér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat helyére illesztett, mindig mondogatta a maga módján:
- Csak így, csak így! Csak így, csak így!
A vadgalamb erre mindig azt felelte:
- Túdom, túdom, túdom!
A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.
- Ha tudod, csináld! - s otthagyta a fészket fele munkájában.
A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni.
Visszatérve az én tubikáimhoz… arra, hogy TUTI ők lettek volna-e tavaly is, nos, arra nem esküszöm…viszont ma reggel észrevettem, hogy egyőjük ismét billegeti az ágat….óvatosan elhúztam hát a függönyt, de annyira azért mégsem sikerült elővigyázatosnak lennem, hogy el ne rebbenjen ….igaz, nem szállt messzire…a szemközti oldalon elhúzódó villanyvezetéken várt rá a párja…..picit pihentek, de elrobogott az úton egy autó, ami sajnos elhajtotta őket….persze, mire csőre töltöttem a fényképező szolgáltatást, ők már messze jártak …bízom benne, hamarosan ideröppennek az ablak elé, és akkor teljesülhet vágyam…egyelőre csak a fenyőág, ami betekintget hozzám, időnként egy-egy, pillanatokra megpihenő verébbel…igaz, a veréb is madár….
Tehát miután tegnap leúsztam a szokásos távot, a nyanyadagonyában történő időmúlatás közben nézegettem a telefonom képeit…egyszerre csak előkerült a fenyőágas fotó az ablak előtt….na, ekkor jutott eszembe Kovács Kati dala, a Festő és a fecskék…..el is határoztam, hogy rákeresek...az már csak hab a tortán, hogy nemcsak a szöveg, hanem a zene is megvan… hogy kinek is a műve, hát nem igazán találom…saját szerzeménye lenne, esetleg….nem tudom….azt viszont nagyon is tudom, hogy már régről ismerem, és nagyon szívesen meghallgattam eddig akárhányszor is……és csak nagyon halkan teszem hozzá, hogy legalább ennyire szívesen éneklem is….vele vagy nélküle…..és nemcsak pl. a fürdőszobában, mondjuk tusolás közben:)
