“A legnagyobb hatalom, önmagunknak parancsolni.” Seneca örök!
"A legjobb barátod, legszorosabb szövetségesed. a leghűségesebb társad és a legbölcsebb tanácsadód is te magad vagy önmagadnak. És a legkitartóbb is, mert a többiek mennek, kísérnek egy darabig, majd elhagynak, de ÉN-ed születésedtől halálodig, sőt azon túl is elkísér.
Önmagad tanítója, bírója, mestere, orvosa, pszichológusa te magad vagy - minden külső segítség csak saját ÉN-ed hangját teszi hallhatóvá számodra. Rossz közérzeted, depressziód, félelmed, s gyakorta betegségeid oka, hogy ÉN-ed elégedetlen veled...
Minden disszharmóniád oka, hogy önmagaddal rossz viszonyban élsz - és semmiféle külső megpróbáltatás nem ad felmentést. Külső körülményeid csak akkor rendeződnek, ha előbb önmagaddal kerülsz harmóniába.
Ha önmagad kezét egyszer megtalálod, önmagaddal végre egyet értesz, olyan biztonságba kerülsz, amelyet soha semmiféle külső védelem nem tud biztosítani.
Ha a sorsod nehéz: könnyűnek fogod érezni.
Ha küzdeni kell, győzelmed biztosítva van, mert a legnagyobb harcot, önmagaddal vívott háborúdat már sikerrel megvívtad. (részlet Müller Péter Lomb és gyökér c. könyvéből).
Hát belelát az ember veséjébe:)
És hát valljuk be magunkon is tapasztaljuk: ha bajban, rossz passzban,várva-várt váratlan eseményben vagyunk, annál esetlenebbnek érezzük magunkat, minél inkább hajlamosak vagyunk a "jajderosszmostnekem" és a"csakénjárhatokígy" bölcsőjében ringatózni….mégis belekerülünk…lehet ez egy már sejtett dolog beigazolódása, amellyel találkozni azért még egyenlőre mégsem akarsz, akartál…de ez van, vedd tudomásul….
Jöhet mindenfelől a jelzés, hogy figyelnek rád, vigasztalhatnak, izgulhatnak érted, stb. neked kell elfogadtatni magaddal, hogy volt a történések előtt, és lesz utána is számodra élet ezen a világon… és hát nem biztos, jót teszel, ha az aksidat teljesen lenullázod...egyébként meg minderre ráérsz akkor is, ha már TUTI vagy a dologban (de tényleg érdemes-e akkor is… ezt is vedd latba)….ha már tudod, mire "futott ki ez a hajó": vihar, változó széllökés, vagy fuvallatok gátolnak, segítenek az utadon….de óva intelek - ahogy magam is – attól, hogy teljesen lógóra ereszd azt az orrvitorlát…így kellett lenni, mert törvényszerű volt, hogy bekövetkezzen, és ha jó mélyen magadba nézel, mindezzel ezerrel tisztában voltál, vagy, leszel….sőt megkockáztatom…úgy is érzed, hogy ennek be kellett következnie, így helyes, mert közel sem csupán te vagy a szenvedő alanya az eseménynek, hanem a számodra mindennél értékesebb, fontosabb lény legalább annyira…mit legalább…pontosan annyira…ha nem még kicsit jobban is….hány meg hány dologgal kerül az ember függőségi viszonyba ilyen vonatkozásban élete során....hajajj..
Lényeg a lényeg: menned kell azon az úton, mert erre kaptál esélyt….hát élj vele…fogcsikorgatva, de igenis, élj…ne várd a külső segítséget, ez a te harcod…az ajtókilincs elengedése után úgyis te maradsz sajátönmagaddal!
“Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az, kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából. Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak, vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket, hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni - ingadozva és állhatatlanul? Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint, a többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek, hanem sodortatnak.
Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám s lágyabban utaztatja, a másikat hevesebben ragadja magával, a harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra, s a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja. Ezért el kell döntenünk, mit akarunk, és ki kell mellette tartanunk.” (Seneca)
Még szippantok erőt, még egy kicsit elmélázok, még...aztán fülön kapom magam, és azt mondom:
"Na, ok, ennyi!
Játssz, ha úgy jó, de ennek a hinta-állapotnak legyen vége!
Menj, tedd az ekkortájt szokásos és alkalmi dolgaid (pl. egy fodrász, egy úszás…vagy bármi más, ami átgurít, felébreszt, továbbvisz, éltet, stb.)!
