….az 1etlen Paradicsom, ahonnan nem lehet kiűzni bennünket!” (J.P.)Egy - számomra - emlékidéző, cikkre találtam...megérintett, és visszaröpített az időben, mert valaha bizony meglehetősen megbotránkoztunk Béni bácsi történelem óráján ezzel a taigetoszi tettel kapcsolatban…és akkor most azt olvasom, hogy:
"Nem hajigáltak gyerekeket a Taigetoszról
A görög régészek hétfőn arról számoltak be, hogy legújabb kutatásaik szerint teljesen a fantázia szüleménye lehet a Taigetoszról mélybe dobott csecsemők története.
tanácsa vizsgálta meg, és ha a csecsemőt valamilyen okból fogyatékosnak vagy visszamaradottnak találták, akkor a Taigetosz lejtőjén, egy Apothati nevezetű helyről a mélybe dobhatták. A régészek azonban most szembeszállnak ezzel a történettel, mondván semmilyen régészeti bizonyíték nem támasztja alá ezt a kegyetlen bánásmódot.
A Taigetosz környékén talált régészeti leletek közel öt évig tartó vizsgálata után a kutatók arról számoltak be, hogy ott csak 18-35 év közötti felnőttek maradványait azonosították - jelentett be Teodorosz Pitsziosz, az athéni orvostudományi intézet antropológusa. Szerinte bár sok csont volt a területen, egyik sem származik újszülöttektől.
Éppen ezért a születés utáni rituális kivégzés helyett valószínűleg inkább a környező falvakba vihették a sérültnek vélt gyerekeket, hogy ott neveljék fel őket. A történetet az i.sz. első században Plutarkhosz vetette papírra, aki ezzel a katonaállam kegyetlenségét és keménységét próbálta érzékeltetni.
Pitsziosz szerint a csontok az i.e. 6-5. századból, 46 embertől származnak, így akkor minden valószínűség szerint foglyokat, árulókat vagy bűnözőket lökhettek le a sziklaoromról. A kutatók szerint lehetséges az is, hogy ez a Spárta és Messzéna között vívott háborúk egyik fejezetére utal, amikor a spártaiak elfogták Arisztomenészt és 50 harcosát, és talán őket lökhették le a szakadékba.”
(http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19159)
Hát mégsem?… mondom, a drága tanár úr akkortájt nem így mesélte…és nem is egyszer… negyedik évben ugyanis a töri órák leginkább azokról, azoknak szóltak, akik érettségiznek, mi több felvételiznek ebből a tárgyból.
Nos, Ő annak rendje-módja szerint minden egyes órát, előkészítőnek szánt, ennél fogva aztán minden egyes alkalommal elmesélte Athént, Spártát, lévén akkoriban ezek a poliszok az egyes számúak a tételsorban….úgyhogy egy ilyes feleletet akár a mai napig bevállalnék.
(Csak hát látom fenti hír kapcsán: ma már át kellene mindezt értékelni!)
A tananyag jelentősebb hányada persze éppen emiatt, hogy mindig a „kályhától indultunk”, bizony autodidakta módszerrel volt elsajátítandó.
Nagy mázlistának is tartottuk hát azt az osztálytársam, aki kikapta ezt a tételek közül…igaz a ’48-as forradalom és szabadságharc sem volt olyan szörnyűséges, ami nekem jutott (bár azt gondoltam a felkészülés idején, hogy úgysem lesz ekkora „mákom”, hogy ezt húznám....Nos, kishitű voltam, mert lett!)
(Aztán meg Juhász Gyula szerelmi költészete sem volt egy teljesíthetetlen, vagy nagyon elkerülendő tétel….legnagyobb örömömre!
De aztán! Jött a fekete leves! Történelemből és magyarból szóbeliztem…bizony meg is lett a felvételin a tanár úr módszerének a böjtje…. ott ugyanis a Márciusi Front és efféle „ínyencségeket” húztam….a tételsor vége felől.
Az meg már csak hab volt a tortán, hogy bejött a másik mumus is, nevezetesen Bánk tragikus összeomlásának útja…ja, ja…meg az enyém:(((
Ennyi előzmény után aztán nem csoda, ha a postástól nem a kisméretű borítékra számítottam (Hol volt még akkor az smses értesítés?…Se híre, se hamva..)
Akkortájt az úgy "járta", hogy a sikeres felvételi vizsgát közlő levélben nem voltak „visszapostázva” a felvételihez szükséges okmányok, míg a nagyobb boríték biz’ ezeket is tartalmazta az „elbocsátó szép üzenet” mellett....s ha azt kapott a delikvens, hát lehetett egy évre elfoglaltság után nézni, évközben meg hajtani a következő megmérettetésre..
Mivel azonban mind a mai napig megvan papírjaim között az a kicsi, kissé már megsárgult, valamikor, fénykorában még fehér boríték, történt is bárhogyan a Taigetosznál, drága tanár úr átadott annyit, amennyivel tizennyolc évesként sikerült elsőre bejutni a főiskolára, és kaptam annyit az irodalom órákon (hála egykori egyben osztályfőnök tanár úrnak is) a tarsolyomba, hogy a tragikus összeomlás megmaradjon Bánk privilégiuma…
