„Tudjátok, merre van Szentendre? Ez a kis város a Duna jobb partján fekszik, Buda, Visegrád és Esztergom között ... Gyönyörű táj! A városka előtt a Kis-Duna, szemünk előtt termékeny falvakkal teleszórt sziget: azon túl a Nagy-Duna, amott egy római kőhíd maradványai. A városka mögött és bal oldalán csupa szőlőskert, meg gyönyörű hegyek ... Aztán az a szép völgy Szentendre, Pomáz és Buda között, mint valami óriás amfiteátrum ... Gyönyörű táj, gazdagság, jó bor, pompás víz. Akarsz ennél többet?”
….holnapi - helyesebben ahogy most rápillantok az órára, már a mai - tantestületi kirándulásunk célállomása…
”Édes jó istenem, te, aki annyi szegény embert teremtettél.
Tudhatod, hogy a szegénység nem szégyen.
De nem is nagy dicsőség.
Mondd, tönkremennél abban,
ha néha nekünk is idepottyantanál egy kis gazdagságot?...vagy egy kis jó időt…….. ha lehetne:)
