Soká aludtunk el az este…barátosném látogatott meg….félig munka, félig kikapcs…kiküldetés:)…kellemes összekapcsolása a hasznossal…Ő még alszik a másik szobában…az én szemem persze a szokott időben „kipattan”…most még érdemes ablakot nyitni…… kevéske levegőcserét „eszközölni”
…ébredezik az utca…kerékpár zaj…megáll a szomszéd előtt a z ilyenkortájt „esedékes” autó, egy diszkrét dudaszó, és pillanatokon belül kapu csapódik, kocsiajtó csukódik, majd „kihúz” a járgány.. Zokni mindezt felügyeli, jelez, hogy látja ám, tudja ám, hogy lemaradt a őle történő engedélykérés, hát most ugatás a bírság mindezért…hallgatom a reggel hangjait, belelapozok a kapu.hu híreibe…enyhe szellő lebbenti meg a függönyt időnként…hőségriadó….brutális meleg…ezen sopánkodó,sajnálkozó párbeszédek a mostanság jellemzők úton-útonfélen…az időjárás örök téma…ha hideg, azért, ha meleg azért….ha meleg van, azt „mérlegeljük”, jó lenne ebből eltenni pár üveggel télire is….hát a fogcsikorgató-vacorgatót nem óhajtjuk ennyire sem amikor szezonja van, se ha nincs…az elemek: napsugárzás (na, abból várható jócskán már is, ahogy hírlik), csapadék (annak én azon módját szeretem, hogy „jön, lát és már el is száguldott), hőmérséklet (na, ja, hogy inkább plusz, mint mínusz), és van a szél (aminek jelenléte nálam rendszerint a fejfájás vendégeskedésével jár együtt)….az év legmelegebb napja lévén az előrejelzések szerint, így ma mindenki a hőségről beszél legalább pár szó erejéig…döntöttem….én nem…az én témám a szél…ráadásul napok óta nem hagy békén, időről időre azon kapom magam, hogy dúdolom:
Senki meg nem mondja,mit senkise tud
Hogy a szél honnan jön és hova fut
Szárnyal valahonnan,nagyon sebesen
Utól nem érem rohanva sem
De, ha sárkányomat felereszteném
Napokig repülne az ég peremén
Aztán megtalálnám ahol leesett
S tudnám hogy a szél is odaérkezett
Akkor megmondhatnám,hogy a szél hova fut
De hogy honnan jön, arról senkise tud.
Album: Volt egyszer egy lány
Szerző(k): Bródy János / A. A. Milne / Devecseri Gábor
….igen, igen ez még a „csutkamikrofonos” időkbe visz vissza:)
…aztán Freddy-gesztus…a klasszikussá lett tavaszi…
..ez is szél….
A Szél és a Nap
Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a vita, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a Nap Szélnek:
- Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le válláról a köpenyeget.
Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta, előre-hátra a köpenyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget. Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpönyegből, azután levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.
- Látod - mondogatta a Nap a Szélnek -, hogy én erősebb vagyok, mint te? (népmese)
…ez a mese versbe szedve hajtogatós, leporelló kiadásban megvolt a lányomnak…nagy kedvenc volt…sorok még visszajönnek „vitázott a szél s a nap, a vándor köpenyét ki veszi le hamarabb…az ebből az időből származó emlékek bedobozolva, becsomagolva a padlás egy zugában, hogy majd ha szükségeltetik, előjöhessenek…én egyébként ilyen őrizgetős fajta vagyok…Ő nem igazán…a történet tananyag is olvasásból a kezdetek kezdetén…
…a második zene egyik nagy kedvencemből a Dészti – Geszti: A dzsungel könyvéből …több előadásban hallottam már, de Kútvölgyi Erzsébet-féle marad az örök „number one”…ezt persze nem találtam meg a zenekeresőben….megindító, remekül megszerkesztett vallomás…
..aktuális olvasmányaim egy óvatlan pillanatban behálózzák agyam…előveszem újra…hogy is szólt az a mondat, az a kis történet…így aztán már világos, hogy az alábbi gondolatok miért is kerültek ide…
„Vannak jó szelek s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” (Quimby)
„Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz.” (Forrest Gump c. film)
„A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.” (Szepes Mária)
„Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.” (Máté Péter)
„A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér, -
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél.” (Bródy János)
„Senki sem ismeri be szívesen, hogy rosszul választott életpályát. Az ember, ha méltó erre a névre, sokáig evez szél és ár ellen, míg ki nem szakad belőle a kétségbeesett "nem megy!", és vissza nem engedi sodortatni magát a partra.” (Charlotte Bronte)
„Szerelem: ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a szél, nem a függöny, a lebbenés.” (Fodor Ákos)
„Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon. Ezt éreztem ma, amikor egyszer csak virágzó bokorrá változott az éjszaka, és eperillatú volt a szél, és rájöttem, hogy szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk.” (Erich Maria Remarque)
„A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.” (Arthur Golden)
…és hát ez most nekem „telitalálat”:)
„Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem sokkal áttekinthetőbbé válnak a dolgok, ha papírra vetjük őket. A gondolat csupán egy formátlan, zabolátlan erő. Olyan, mint a szél. Csak akkor hajt előre, ha vitorlát tartunk elé.”(Sebestyén Balázs)
