....milyen sok múlhat egyetlen ékezeten…ha az másik helyre „esik”…pl. nem mindegy, hogy kerek, vagy kérek…vagy egyetlen betűn…kérek (hogy maradjunk ennél) vagy mérek…renget játékra ad lehetőséget a magyar nyelv….na, meg félreértésre olykor…említettem már korábban többször is, hogy imádom a betűs játékokat…
..tegnap „kisismerkedésben” voltunk Évával…..majd a környékkel…nem indultunk korán, az irtózatos meleg miatt…így aztán 4 körülig „helyben járással” gyakoroltuk mindezt…annyira helyben, hogy ki sem mozdultunk a házból….viszont a szavak szárnyán mérhetetlen távolságra eljutottunk térben és időben…főleg ez utóbbiban…kicseréltük gondolatainkat a sajátönmagunk által már lepörgetett, osztályrészül jutott események kapcsán…mindenkinek van „keresztje” ugyebár…történik vele, ami történik élete folyamán… az „ősrobbanás” idején, még akár igaz is lehet klasszikus nóta: „..nem tudom az életemet hol rontottam én el”….aztán telik az idő…és már nemcsak egyes szám első személyben gondolkodik az ember…és már nemcsak vádol…főleg nemcsak mást …keresi a többes szám első személyben megfogalmazott kérdésre a választ…mert azt azért tudni kell, hogy jóllehet teljes „delete” nem létezik, ahogy nem is szükségeltetik, viszont az előttünk álló idő optimálisabban élhetését nem segítik „tisztázatlan” folt(ok)…ha az „elkövetővel” együtt történik mindez, azt nem tudom milyen…ebben nem kaptam esélyt minderre…de megfogalmazódott bennem azóta már, hogy jóllehet nem is adtam…szavak akkora garmadájának felvonultatása történt a hőségcsillapodást váróan itt a viszonylag hűvös szobában, hogy mértékét se tudnám megsaccolni…nme egyirányú volt ez természetesen…váltogattuk a státuszt…egyszer az én, máskor az ő „mozija” pergett…és hallgattam…és beszélt…és hallgatott…és beszéltem…és érveltem…és kérdezett…és kérdeztem…és érvelt….sorsaink, elmúlt éveink, melyben korunkon túl azonosságok és eltérések jócskán vannak…egymásra figyelés azon módja, amikor építő jelleget ölt mindez…szeretném, ha így lenne…ha Ő is így érezné…megváltani nem lehet ezzel a világot, élhetőbbé tenni viszont nagyon is... a jelen "csodái", történései sem maradtak ki, hallgatódtak el természetesen...azok is legalább olyan "súlyt nyomtak a latba"....a biztatást, a megerősítést, a megerősödést szolgálandó, hogy mindennek eljön az ideje...bánatnak éppúgy, mint örömnek...és jóllehet az egyiket olykor megélve nem is gondolnánk, mennyire felerősítheti, indukálhatja...hogy amikor azt mondod, képtelenség, hogy ennyire:(((...hát éppen az van készülőben, hogy képtelenség, hogy mennyire:))))...aztán kocsiba ültünk és pár km-re el mozdultunk…igaz, nem a vízen, hanem a szárazföldön…ültünk a parthoz vezető út egyik padján, és lévén, hogy kis közökkel még maradt kibeszélhető, adtunk is az "élvezetnek"...jesszusom, remélem, nem félreérhető…ez a fajta kikapcs engem rendkívüli mód ellazított….emberek haladtak el előttünk, autók surrantak tova, és az élhetőbb kintlét lassan estébe hajlott…
„Jász-Nagykun-Szolnok Megyében, a Nagykunság észak-nyugati részén, a Közép-Tisza bal partján, a Tisza-tó mellett fekszik.”
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ab%C3%A1dszal%C3%B3k)
…közben meg-megcsörrentek mobiljaink…gyerekei jelentkeztek be….az én telefonszámomra is érkezett két hívás is, melynek megtörténte igazolta „Mörfit”…TUTI akkor keresnek vezetékesen, ha teljesen váratlanul ha egy évben egyszer nem vagyok elérhető…apa és Magdi barátnőm „már nem tudtam, hová lettél, miért nem veszed fel” mobilhívásai igazolták vissza, hogy nem a megszokott napok egyikét éltem tegnap…
…visszafelé a „Te ez őrület, hogy nincs az a jégkrém!” sehol a még üzemelő, általunk meglátogatott két boltban megtapasztalás átvitt bennünket a nem túl messze lévő multiba:)…és még 8 előtt odaértünk, így nyitva találtatott:)…..az imént aztán ” most olyan mélyebb is a hangod” okkereső megjegyzésben is volt részem a reggeli „jóleső” hívás kapcsán:)…útközben még egy gyors „vak” túrát megejtettünk az útról jól látható szélmalomhoz…vak, mert találomra indultunk a kukoricatábla melletti földúton…és nem túl fényes logisztikai képességem felülírandó ott is kötöttünk ki, ahol „A térség egyik legszebb szélmalma az 1859-ben épült Komlóssy-féle szélmalom.” található…
„A holland típusú, ötszintes szélmalom népi műemlék. Akár újra őrölhetne is - tökéletes állapotban várja a látogatókat.Ez a malom sok alföldi társához hasonlóan holland típusú: tetőzete, szélvitorlái a széliránynak megfelelően forgathatók. Az épület vályogszerkezetű, téglaköpeny falas, benne három pár kő őrölt. A feljegyzések szerint az 1880-as évek végén még hét szélmalom működött itt.” (http://www.vendegvaro.hu/Komlossy-fele-szelmalom-Kunhegyes)
…az esti fényviszonyok meg az egyre inkább korgó gyomrunk engedélyezett pár pillantást, majd már közúti viszonyok közepett elhagyva a malmot begördültünk itt a kapun a két állandó lakótárs nem kis örömére…az éjfél aztán már az ágyban talált, merthogy fél 12-kor mindketten pihenőre tértünk….és most egy szójátékkal kanyarodnék vissza a bevezető gondolatokhoz…egyúttal "sarkallnálak" is, ha nem veszed tolakodásnak...amennyiben jut eszedbe, és leírod, meglepsz egy-két játékos szópárral emeled az örömöm...tehát az én zárópéldám: a számítógép elindítása után, amikor fel akar az ember „kapaszkodni” a világhálóra megjelenik a kapcsolódást hívatott „tábla”…katt a csatlakozásra…de nem mindegy csatlakozol vagy csalatkozol…remélni tudom csak, hogy az itt töltött idő nem ad okot ez utóbbira… Neked, aki bepillantasz ide ugyanúgy nem, ahogy Évának sem, akivel a tegnapi napot a „kimozdulás” jegyében töltöttük….
