"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

....ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített. "(Chateubriand)...így igaz...és mindezt kell, hogy megkapják a minket követők is...nekik is jár...időnként meg nagyon kell, hogy mindez egyszerre, egy időben mehessen végbe...keseregni, szomorkodni a múló idő miatt...azt gondolom, nincs ok , amíg képes az ember együttörülni...lélegzet visszafojtva drukkolni...izgulni a sikerért...kimondom hát: ha merünk gyereknek lenni....az is lehet még helyesebb a "maradni" szót használni....elvarázsoltuk egymást délután a gyerekekkel őket ünnepelve....az én állomásomon a himbi-limbi játék volt a feladat, mely abból állt, hogy a gyerkőc a derekára kötözött madzag végén lévő krumplival az egyik vonaltól a másikig eljuttassa az üres gyufásdobozt...kézi segítség kizárva, a főszerep a burgonyát illette meg...no, és persze a vállakozó rátermettsége, gyorsasága sem elhanyagolható, hiszen időre ment...vannak biztos más variánsai is ennek az ügyeskedő próbának, nálunk így került a forgatókönyvbe..természetesen voltak ezen kívül más helyzetek is, melyekben bizonyíthattak egymásnak, maguknak ügyességükről...kirakózás, hulahoppkarikázás, célba-, kosárbadobás, ugrálókötelezés..csupa-csupa olyan, amit bár jóllehet nem először, ám újra és újra nagy kedvvel végeznek...nem is szólva a "na-majd-én-megmutatom" mellett a jutalom nyalánkságok vonzásáról...mit ne mondjak, nagyon élvezték....helyesbítek, hisz a kép mindennél jobban árulkodik...élveztük:)))