"Gondolatok" ha nem is a könyvtárban...

...ugorj egyet párostul...azért adtam egyszer meggyet, hogy velem is ugorj egyet:)..no, én nem egyszer szedtem már....és még fogok is....bár ha minden úgy lett volna, ahogy nem, hát bizony ez szóba sem jöhetne...és azt nekem ne mondja senki, hogy a növények nem éreznek....de igenis....a bajt meg aztán különösen...történt, hogy a több, mint 20 éves meggyfa már kb. hetven fokot zár be a földdel elhajoltában...fájó szívvel ugyan, de inkább, mint hogy felnyomja a járdát, úgy döntöttem, kivágatom....persze, ez errefelé (lehet, persze, máshol is így van) azért nem ilyen ripsz-ropszra megy a végrehajtási folyamat „félútján” valahogy hírét vettem, hogy ezt biz’ be kell jelenteni a Hivatalban....és majd jönnek, és vágják.....azt csak zárójelezem, hogy amikor viszont  permetet megyek venni, valahogy egyszer sem állítanak meg – pedig útba esik -, hogy ideadják a rávalót.....na, jó utcakép, meg város arculat, meg bánom is én, akár összhangzattan is lehet a kikötés részükről...egy egész konkrét megfogalmazásban így hangzott, szomszédom szerint a tulajdonviszonyunk az utcára ültetett fákhoz, bokrokhoz: „Addig a tied, amíg megfogod, hogy odavidd, ahová ültetni akarod!”...rendben, törvénytisztelő állampolgárként engedtema hivatalos útnak, bejelentettem szándékomat...na, most ennek immár második éve...a gyorsaságról csupán ennyit jegyeznék meg...és akkor most jön a lényeg: ennyi meggy ezen a fán az elmúlt húsz évben nem termett összesen, mint az idén....így aztán már harmadik este létrára fel, és ott kukorékolok az ágak között... fütyülés helyett egyfolytában köpködöm a magokat, és szüretelek...már vittem a legközelebbiek közül három helyre is ajándékba, ma is tele a vödröm...de még mindig alig van híja, alig van látszatja tevékenységemnek...egyszóval rekodtermés... "A remény meglátja a láthatatlant, megérzi a megfoghatatlant, és eléri a lehetetlent." ...valami ilyesmi játszódhatott le a ház előtt, álltában egyre jobban meghajló gyümölcsfámban is?

„....ki, miért állít törpét a kertjében? Hát, ennek a dolognak több oka van. A törpebarátok jelentős része a mesevilágban képzeli magát, és mint tudjuk, ott aztán nincs hiány a törpékből és a többi fantasztikus lényből sem. Na, azért óriást biztosan senki nem állítana az udvarára.

„….a Hármas-Körösön történő átkelés „…a mezőtúri kompon (4,5 km). A szarvasi oldalon nincs épület, csak a túlparton. Az átkelés ideje a forgalomtól függ, nyáron szinte alig kell várni.” (http://www.kvte.hu/kvk/kvk04.htm)

…no, nem férjhez menni….ki nem lehetett hagyni ezt a szófordulást:) … szóval imádok kertészkedni…akkortól kezdve „élek” igazán, amikortól lehet „kapirgálni” az udvaron, kertben…nem is olyan nagy csoda ez, persze …már nagyanyai-genetikailag kódolva lettem, hiszen drága mamim vezetékneve Kertész…szóval rá se szeretek gondolni, mi lesz, ha majd…nem, inkább nem gondolkodok még annyival se előre…élek a mának…szóval hétfő este 6 körül még csodálatosan sütött a nap…csábított kifelé …hagytam magam…előtte gyors telefonos egyeztetés apával, a legfőbb szőlősgazdával…helyben hagyta az ötletet, hogy éppen alkalmatos a permetezés, hiszen eső után melegszik az idő, kedvez a kártevőknek....aztán meg nem esett ma, így a népi jövendölés szerint nem fenyeget a negyvennapos eső veszélye sem…uccu, rajta…pillanatok alatt beüzemeltem Permikét, és hamar „enni kapott” a sisere had, akár gomba, akár rovar…aztán menetközben rájöttem, hogy az előkert sem éppen az a „bálba készülős” állapotú…habár Zoknival közelharcot vívunk nap, mint nap az ügyben, hogy venné már végre tudomásul, miért is barikádoztam előtte el az utat, amelyet ugatás közben portahosszan gondol minden egyes alkalommal lefutni....igen, igen…szeretném, ha pár szál virág túlélné ezt a fajta hadműveletét…no, ez egy remek óhajtó mondat…az is marad többnyire…óhaj…mert vele aztán különösebben nem lehet ujjat húzni, egyezkedni…pár napja megint túl közelinek tűnt az ugatás, amivel az utcába beszálló legyeket (azt a kettőt:) terelte…nem is szólva bármely erre járó négy, illetve kétlábúról…de lehet az a gyalogosan közlekedőkön kívül, két-, vagy négykerekű…a sziklakertem minirózsája csak-csak, de egy-két bokornyi fülrózsa bizony nem élte túl a támadást…szóval, imádok kertészkedni…mégha olykor vetekszik is munkásságom „szerencsés kimenetele” a széllel szembeni dologvégzéssel…mégha egyformán lehetetlen is…

...szívesen megvendégellek belőle....ha nem vagyok itthon, nyugodtan kóstold meg...ja...és nem szúr... ház előtt van, az árok másik oldalán...a túloldalán...de még itt:))

"Mi az? Nem ribizli és nem köszméte, mégis, mindkettő jó tulajdonságait hordozza. Igen, sokan ismerik és kedvelik: ez a josta.
A josta (Ribes nigrolaria) csak néhány évtizede létezik: a ribiszkefélék (Grossulariaceae ) családjába tartozik, a feketeribizli és a köszméte (egres, piszke) keresztezéséből jött létre. A nemesítés 1922-ben kezdődött Németországban, Kölnben, a Max Planck Intézetben. Az első keresztezéseket Lorenz végezte, majd dr. Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba mind a növény szaporítóanyaga, mind maga a gyümölcs a hetvenes években került. Érdekes megvizsgálni, melyik "szülőjétől" mit örökölt: a tüskétlen cserje, hosszú hajtásaival inkább a ribizli, mint a köszméte cserjéjére hasonlít. A sötét színű, sima héjú, és szőr nélküli termés kb. 3 g súlyú, gyümölcsének húsa zöldes, apró magokat is tartalmaz. Ízét tekintve mindkét ősére emlékeztet, kellemes ízű, de hiányzik a tipikus feketeribizli-íz, a köszméte frissítő savanyúsága mellett az aromája inkább az áfonyáét idézi. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszmétére hasonlítanak, mint a fekete ribiszkére. Vesszői és a rajta lévő rügyek alaktani szempontból a fekete ribiszkéhez állnak közelebb, de a vesszők színezettebbek, a rügyei testesebbek. Virágzása április első harmadában megindul. Sziromlevelei lilás színűek. A bogyók a fekete ribiszkénél nagyobbra, a köszméténél kisebbre nőnek. Július közepére általában beérik, bokronkénti termése négy termőév átlagában 3.6 kg.
Miért jó?
Szinte mindent "tud", amit a köszméte és a fekete ribizli: különösen sok C és B1, B2 vitamint tartalmaz. Savai jó hatásúak az emésztésre, antioxidánsai erősítik az immunrendszert. Száz grammjában 26-64 mg C vitamint találhatunk.
Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mert nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a feketeribizliről. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző "orvosságos" mellékíze.Hogyan fogyasszuk?
Friss fogyasztásra, befőzésre, mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas.
Kitűnő frissítő leves, mártás, gyümölcslé és zselé készíthető belőle.Tippek-tanácsok
Hűtőszekrényben 2 - 4 napig tartható el.
Hazánk éghajlata általában megfelelő a termesztéséhez. A faj mindkét szülője északi származású, ennek alapján a téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben nem tesz kárt. Meglehetősen igénytelen, a félárnyékot, a kötöttebb talajokat is jól bírja.Érdekességek
A josta neve a keresztezett fajok német Johannisbeere, illetve Stachelbeere neveinek összevonásának eredménye.
Talán kevesen tudják, de agrárszakemberek számon tartják, hogy magyar nemesítés, keresztezés eredményeképpen magyar fajtaváltozata is van, a rikő, amely nevét a ribiszkeköszméte szó rövidítéséből kapta.
A GYDFV Fertődi Állomásán 1964-ben Porpáczy Aladár a Silvergieter fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével 310 magot kapott, amelyekből termékeny fajhibrideket tudott előállítani. Ezek egyike a Rikő. A rikő bokra robusztus növekedésű, a virágja méretben mindkét szülőét felülmúlja. Gyümölcse barnásfekete, majd sötétkék színű, fényes. Íze kellemes, enyhe feketeribiszke-illat érződik. Gyümölcse mindarra a célra felhasználható, amire a jostáé."
(http://www.hazipatika.com/topics/zoldseg_gyumolcs/articles/Josta_szerencses_keresztezes?aid=20080123170023)

Legyen szép a napod, kellemes a heted!

"Köszönöm, virágok, hogy kinyíltatok….még szebbé tettétek az ünnepnapot… a tanítók napját”….és mivel nem tudom pontosan, hát a teljes közléstől eltekintek….viszont a vége valahogy úgy van, hogy…”tudásért jóságért, bármint mondsz, kevés…helyettem beszéljen szótlan szirmozok…köszönöm, virágok, hogy kinyíltatok!”…restellem nagyon, hiányosak az ismereteim a verssel kapcsolatban, úgymint szöveg, úgymint költő…meg is követem az illetékest…talán kicsit hozok helyre a hibából, hogy a borongósan induló szombat reggel elolvasva a kirándulásunkat „felvonultató” irományom kommentjeit - melyek aztán jócskán bearanyosították a nehezebb nap indulást - valahogy rögtön ez a pár sorocska ugrott be…mert ezek is egy-egy szál virágot jelenthetnek...és vállalom, rendben, kell ugyan hozzá az én agyam szülte képzelőerő is….az egybeesés biztos nem véletlen…péntek este városi köszöntésben volt részünk…műsor és az azt követő megvendégelés…ennek lehetne keserű kicsengése is, afféle savanyú a szőlő, de Isten látja lelkem, erről aztán végképp szó sincs…egyrészt mert tényleg nem jellemzően az efféle „beszédekre” egy frappánsan megszerkesztett – érdem akié - , előadott – érdem akié, szintén – „éltetés”, nem is szólva az ezt követő gyerek produkciókról van szó…és hát annál is inkább, mert az embernek tisztában kell lennie, mi az, amit megtehet, meg is tesz, de még fontosabb, mi az, amit megél munkája kapcsán…jóllehet - és nagyon is! - fontos tényező, aki nem afféle (magam után szabadon:) „hobbipedagógus” – némi magyarázatul szolgál talán az a megjegyzés, amit engedtessék megnevezés nélkül ugyan, de valóban hallható volt egy alkalommal a  bérjegyzék kapcsán valakitől: „ez az én költőpénzem”…vagyis élni nem ebből kell, csupán az enyém....nos ezzel én is így vagyok…annyi szépséghibával, hogy nekem ebből is kell élnem…és ez nem a panasz szava, lévén, hogy nyitott vagyok a világra, tudok az enyémnél jóval mínuszosabbról, ahogy persze pluszosabbról is – nos, annak bizony nem árt, ha észen van a „beosztáskor”- a prémiumot a csillogó gyerekszemekben, a tőlük érkező megnyilvánulásokban - és engedtessék meg nem a név felemlítésében – mérni egy- egy ilyesfajta esemény esetén…hogy mindez aztán kevésnek bizonyul mégis egyes élethelyzetben…na, ja….ráadásul, ha még nincs is olyan közelségben a „korban való távolság”…ismerős ez más munkaterületeken is, kérdezném…de nem teszem, mert az indíttatást közel sem ez adta…lehet, hogy én egy örök gyerek idealizmusával létező emberke vagyok…vállalom, és nem is szégyellem…de hogy vannak, akik tudnak szeretettel gondolni az emberre, van hozzá lelket öntő szavuk, na, ezt nagyon lehet és kell értékelni…úgy hiszem, vallom, gondolom…és csak zárójelben „csak csendben csak halkan, hogy senki meg ne hallja” http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/749/brody-janos/ne-szolj-szam-zeneszoveg.html....jegyzem meg,  talán visszaigazolódik, hogy teszem…mert azért igazándiból az a valami…és mert bár nem könnyű, és meg is vívja a harcot az ember magával, de nagyon jó dolog lehet a következő sor szerint tudni létezni:

"Kevesen tudják, hogy a világszerte kedvelt marcipán egy egészségügyi kényszerhelyzetnek köszönheti a megszületését. Az Európa lakosságának egyharmadát elpusztító pestisjárvány idején ugyanis létfontosságú volt, hogy olyan új élelmiszereket találjanak ki, amelyek nem romlanak könnyen, vagyis normál körülmények között is sokáig eltarthatók. Egy ilyen próbálkozásnak az eredménye az az olajos magvakból gyúrt mézes pogácsa, amelyet egy Márton nevű pék készített Milánóban. Innen ered tehát a “Marci” pán, vagyis sütemény Márton illetve becézve Marci által. A cukrászok ma is őrölt mandulából és cukorszirupból készítik a marcipánt, de ez a kemény, rágós változat csupán tortadíszítésre alkalmas. Az igényesebb fogyasztók számára ma már csak olyan marcipán adható el, amely tojásfehérjehabbal van lazítva….”( http://yikes.tolna.net/szakacskonyv/szaky28.html)

„A feljegyzések szerint Mátyás király és Beatrix lakodalmában számos finomság között a marcipánból készült sakk lepte meg leginkább a meghívottakat. Marcipán olasz eredetű szó, Velence védőszentjének -Szent Márk - nevéből származik.
Kezdeten a marcipánnak vallási szerepe is volt: Szent Márk napján a templomban osztogatták a hívőknek, hogy az megóvja fogyasztóit a rossztól.
Marcipán készítésének írásos nyomait Bornemissza Anna 1680-ból származó szakácskönyvéből ismerhetjük. Akkoriban alapanyagként a mandula mellett diót és 'fejérmogyorót' is használtak. A marcipán magas élvezeti értékű, kedvelt csemege, mely töretlen népszerűségét a hosszú évszázadok alatt is megőrizte…..” (http://www.portfoliolight.hu/cikk.tdp?cCheck=1&k=2&i=234)

Hozzávalók:
* 1 kg cukor
* 1,5 dl tej
* 10 dkg darált mandula
* 30 dkg rétesliszt
* 20 dkg vaj
* 1/2 mandula aroma
Elkészítése:
1 kg cukrot 2,5 dl tejjel felforralunk, belefőzzük 10 dkg darált mandula és 30 dkg rétesliszt keverékét. (A tisztított mandulát darálás előtt könnyen meg lehet hámozni, ha 2 percig forró vízbe tesszük, majd a fellazult héjából két ujjunk közé szorítva ügyesen kispricceljük. Így zöld lesz a marcipán, héjas mandulával drapp.) Pár percig forraljuk, majd levesszük a tűzről. Belekeverünk 20 dkg vajat és kb. 1/2 mandula aromát. (Célszerű előbb legfeljebb 1/3 aromát belekeverni, majd még ízlés szerint adagolni hozzá.) Tálcát kibélelünk alufóliával, margarinnal vagy vajjal vékonyan bekenjük. Kiöntjük rá a masszát, elegyengetjük. Miután kihűlt és megszilárdult, deszkára kiborítjuk, lehúzzuk róla a fóliát, fel lehet vágni. A darabokból kis golyókat is lehet formálni.”
(http://www.mommo.hu/media/Marcipan_hazilag_az_unnepekre)

„Érdemes az összes galériát végignézni fenomenális, eszméletlenül tehetséges a hölgy..”  (http://www.nyuuz.hu/php/blogcsop.php?csoport=139)

Répa és Marcipán

„Répa a kertek alatt bandukolt. Gazdi vadászni vitte. Hol előre, hol hátra futott, hiszen magyar vizsla volt, s a mozgást nagyon szerette. Az erdei út a város határánál kezdődött. Répa figyelme a gazdiról az útra terelődött. Halk miákolást hallott, s az út melletti fűben egy sebzett kiscicára lelt. Talán egy rossz gyerek gyötörte félhalálra, talán egy családi házban vált feleslegessé. Nyöszörgött. Fáradtan, reszketve, éhesen, piros bolhanyakörvben. Répa körülszaglászta, s mivel a gazdi a cicust a tenyerébe vette, neki családtagja lett. Répában fellángoltak az anyai ösztönök, s cicust attól kezdve óvta, vigyázta…..”…..folytatás a  http://www.thesecret.hu/repa_es_marcipan lapon:))

„….egy igazán eredeti kiállításra csábítjuk az ez iránt fogékonyakat: A Dunával párhuzamos Dumtsa Jenõ utcában található az ország elsõ és legnagyobb marcipánmúzeuma, amelynek elragadó figuráit a híres Szabó cukrászdinasztia tagjai készítették. Megtalálható itt Michael Jackson életnagyságú csokoládészobrától a Parlamenttig mindenféle érdekesség édes marcipánba álmodva….” (http://www.danubiusmagazin.hu/magazin/regio/szentendre_h.htm)

…és biztatlak én is…igaz, az általunk látogatott helyek közül az egyetlen volt, ahol nem tudtunk belépni a pedagógus igazolvány kedvezményt nyújtó szolgáltatásával, nem diákok és nyugdíjasok lévén…ők ugyanis kapnak…de megfizethető ….rögtön a pénztár mellett a Marcipán Manufaktúrába kukkanthattunk be…. az üvegfalon keresztül …ennek jeles bizonyítéka az illusztrációul szolgáló „sk” fényképem felső-középső részén látható fénylő gömböcske, amit nem tudtam kiiktatni a fotózásból…bár másnak se menne azt gondolom, üvegen át  …balra, a függöny mellett felfedezni véltem olyan liszt - és cukortartót, amilyen valaha anyának, nagymamának  is volt:)….egy remekül megkonstruált életkép, kékruhás babával együtt….beléptünkkor + 1 élő cukrász is jegyzetelgetett nagy-nagy szorgalommal az ablak mellett ülve…az is lehet, „díszletül” szolgált, de ha így van hát még ötletesebb…akkor nem gondoltam rá, most már sajnálom, hogy lehagytam a képről…formák, „tekerőgép”, edények…remek indítás…aztán ami azután következett, hát arra nincs is szó….képeket viszont találtam:

Itt: http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=75020

Meg itt:
http://www.videoplayer.hu/search/galleries?q=Szentendrei%20marcip%C3%A1n%20m%C3%BAzeum

És itt is…ezt különösen ajánlom, merthogy zenével is megtámogatott válogatás

http://www.mommo.hu/media/Szentendrei_marcipan_muzeum

…s ha még mindig ellent tudsz állni, hát ...
 

…..az ember, hogy kész, lecsengett, most már túl van rajta, na, olyankor jön még azért jócskán belőle…az ilyen bevezetés nem ezt a fajta folytatást feltételezte volna, nem vitatom, de most a nyalánkságok oltárán mutatnék fel némi áldozatot….Szentendrén, a marcipán csodák között volt a falon egy részlet a képből…elsőre hezitáltam, aztán egy körültekintőbb szemrevételezés (és hát nem íz minta alapján ugyan!) abban maradtam magammal, egyeztetve pár másik műkedvelő kolléganőmmmel), hogy az a festmény bizony „édes varázsból” készült produktum… egy aprócska adalékanyag, mely ugyan nem a hozzávalók sorát gyarapítja, viszont az édes érdekesség címet joggal viselné:

„Tudjátok, merre van Szentendre? Ez a kis város a Duna jobb partján fekszik, Buda, Visegrád és Esztergom között ... Gyönyörű táj! A városka előtt a Kis-Duna, szemünk előtt termékeny falvakkal teleszórt sziget: azon túl a Nagy-Duna, amott egy római kőhíd maradványai. A városka mögött és bal oldalán csupa szőlőskert, meg gyönyörű hegyek ... Aztán az a szép völgy Szentendre, Pomáz és Buda között, mint valami óriás amfiteátrum ... Gyönyörű táj, gazdagság, jó bor, pompás víz. Akarsz ennél többet?”

....ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített. "(Chateubriand)...így igaz...és mindezt kell, hogy megkapják a minket követők is...nekik is jár...időnként meg nagyon kell, hogy mindez egyszerre, egy időben mehessen végbe...keseregni, szomorkodni a múló idő miatt...azt gondolom, nincs ok , amíg képes az ember együttörülni...lélegzet visszafojtva drukkolni...izgulni a sikerért...kimondom hát: ha merünk gyereknek lenni....az is lehet még helyesebb a "maradni" szót használni....elvarázsoltuk egymást délután a gyerekekkel őket ünnepelve....az én állomásomon a himbi-limbi játék volt a feladat, mely abból állt, hogy a gyerkőc a derekára kötözött madzag végén lévő krumplival az egyik vonaltól a másikig eljuttassa az üres gyufásdobozt...kézi segítség kizárva, a főszerep a burgonyát illette meg...no, és persze a vállakozó rátermettsége, gyorsasága sem elhanyagolható, hiszen időre ment...vannak biztos más variánsai is ennek az ügyeskedő próbának, nálunk így került a forgatókönyvbe..természetesen voltak ezen kívül más helyzetek is, melyekben bizonyíthattak egymásnak, maguknak ügyességükről...kirakózás, hulahoppkarikázás, célba-, kosárbadobás, ugrálókötelezés..csupa-csupa olyan, amit bár jóllehet nem először, ám újra és újra nagy kedvvel végeznek...nem is szólva a "na-majd-én-megmutatom" mellett a jutalom nyalánkságok vonzásáról...mit ne mondjak, nagyon élvezték....helyesbítek, hisz a kép mindennél jobban árulkodik...élveztük:)))

….- mondja Phalevensi Demetrius, de írásunkban nemcsak a lelkiségünk, hanem a testünkre vonatkozó információk is benne rejlenek. Test és lélek szoros kölcsönhatásban állnak egymással, vagyis elválaszthatatlanok. Egyiket sem szabad elhanyagolnunk a másik rovására, mert az előbb utóbb egyensúlyvesztéshez, betegséghez vezet... (http://www.hirthgrafologia.hu/index.php?lap=publ02)

Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült    

Hamarosan megyek és megnézem ezt a csodálatos, a szarkalábak közt megbújó pipacssort a szomszéd településhez közelebb eső határrészben…a fotó tegnapi, a készítéshez kapcsolódó élménnyel együtt, de ma sem hagyom ki…amivel tépelődök, az azonban nem csupán a mezei virágok csodálata…ha van elég kitartás "végigjönni" velem, talán ki is derül soraimból…jaja, ez még a „kellemes” és „kötelező” témakör.. tegnap talányként dobtam fel, ma konkretizálom…szóval ez egy olyan kötelező kellemes, afféle kellemes kötelesség…megígértem Apának, hogy besegítek, helyesebben „felkötözöm” a szőlőjét a ház körül, illetve a kertben…azt viszont nem ígérem, hiszen nem könnyen tartanám meg, hogy a munka végeztével a virágport le nem mosom magamról...na, ja…mondd csak nyugodtan: ”ok az ivásra”…használatos errefelé egy ilyen szólás, melyet akkor vesszük elő, amikor valamiféle dolgot úgymond tessék-lássék tesz meg valaki, még pontosabban látványosan sajnáltatja magát a számára úgymond nem kellemes tevékenység miatt, de hát …közben meg majd elszáll az örömtől, hogy része van benne…hát Kedves Szőlőlugas! Most te vagy az én italom:)..ígérem, nem leszek hálátlan, azaz a tőlem telhető legfrappánsabb munkát végzem…ami azért cseppet sem könnyű, főleg tudva drága apuskám "mindenbekotnyeleskedését"…és nem is azzal van itt a döfi, hogy én teljes profizmust tételeznék fel magamról, gyakorlott szőlősgazdának képzelném magam …igaz, lugas nálam is van, de azért nagyon amatőr vagyok én szőlészet témakörben…jaj, de nagyon mennyire nem ez …ami ebben az egészben számomra  nehézséget okoz, látva, tudva az apa állapotát – melyben aztán fiatalos temperamentuma, külseje főleg nem válik előnyére - próbáljam ne zokon venni, azaz ne csattanjak, „tüzeljek szóilag” vissza…toleráljam amennyire csak lehet, hogy tulajdonképpen nem is velem, hanem sajátmagával perlekedik…. az igazán szörnyű az benne, hogy nagyon is  Ő szeretné ezt csinálni, de a lábai meg sajnos nagyon nem engedelmeskednek…és ezt tudomásul venni iszonyú nehéz..elhiszem én azt…állni csak keveset tud, közlekedni annál is…tehát az akadékoskodása - tudom, jól – nem a másik fél, hanem éppenséggel közvetve sajátönmaga ellen irányul, közbe vetve (!), tekintve azt, akivel éppen „ügyködik”…na, ezt meg nekem fáj látni, megtapasztalni…legfőképpen azért, mert az egyébként alapvetően átlag, nyugalmas hétköznapjaikat, mindennapjaikat is bizony nagyon meg tudja „mérgezni” egy-egy olyan helyzet, amikor a klasszikus értelemben vett férfierő, férfias munkák kapják a domináns szerepet…hogy arról most ne is szóljak, hogy mindeközben a szobafestő is éppen azon dolgozik, hogy a szobák és egyéb helységek megszépüljenek náluk…totális „hadiállapot” tehát…szóval nem könnyű …és még az sem vigasztal, hogy nagy valószínűséggel nemcsak én ismerem az efféle szituációt…vagyunk bizonyára hasonló paraméterekkel bírók meglehetősen sokan …hát ilyenkor kell meglehetősen egy húron pendülni drága hozzátartozóinkkal…és ez nem az afféle „ha nincs éppen baj, majd keres magának min rágódni valót a tökéletlen” szindróma…egyébként meg történés mindig van az ember körül, kívül-belül, legfeljebb nem egyforma intenzitással van jelen a tudatában…és innen már csak egyetlen aprócska lépés a gondolatok világában a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdés mintájára átírt „És velem mi lesz, ha egyszer így lesz?”…vagy még továbbszőve, egyáltalán lesz-e…no, kicsit – de az is lehet, hogy nem is kicsit – úgylehet túlságosan komolyra váltottam…pedig egész vidám ráhangolódással indult,  pipacsokkal, úszással…

Hát igen… akkor most egy nyakon-fülön-bárhol csípés, majd egy „Ébresztő!” vezényszó, és irány a ma… úgy tartom, mégis - és nem holmi „szado-mazótól indíttatva -, hogy az esetenként mázsás súlyként ránk nehezedő meditációk akkor is kellenek…akkor is, ha közben a legcsekélyebb szándékomban sem áll sugallni – mégha közben el is szállok a szelek szárnyán eddig az „agyalásban” - , hogy az én liszenszem az út megváltás felé…mert – és ezt nálam sokkal kifejezőbben megfogalmazta Tatiosz -A bölcsesség ábécéjében:

...már megvolt:))

Jöjjön a kötelező!

Van tipp a megfejtésre?

Vagy felező...netán telefonos segítség:))

Gondolkodási idő alatt egy kis hűsítő szélsergő:))

  

„- Egy férfit azért nem illik letempózni!”…egy, ott gyakran megkerülő - merthogy üdülőjük a strand mellett van -, pár hímnemű tagja viccelődött eképp  …megnyugtattam hasonló  humorral, hogy az ötvenediknél fel sem tűnik majd, hogy ki előz meg kit…a következő fordulónál még hallottam, ahogy a nej „hitetlentamáskodott” élete párjának állításával, miszerint ekkora mennyiségre hajtok…nem is ez lényeg…a hozzám intézett mondat kapcsán, a férfiúk felemlegetése okán egy, még az előző napi állatkerti sétánk csúcsát szolgáltató „tevékenység”, az akkor készített fotó került agytekervényeim központi helyére…. amikor a gyerkőcök teljes testközelbe kerülhettek a kecskékkel…ott akár etetni is lehetett őket, és hát persze ami a lényeg, megsimogatni…az élen haladók meghozták a többiek bátorságát is…nem mindennapi élmény volt látni…csoda, ha a méretes szakállas kecske egyszer csak inkább már menekülőre fogta a dolgot…a kép az utolsó előtti pillanatokat idézi…engem pedig mindezen megélt eseménysor „kecskeszakáll-kutatásra” serkentett…nekem tulajdonképpen tetszik a szakáll…de azt is elhiszem, elfogadom – bár hitelt érdemlően nem tudom, és ami a lényeg, hogy cseppet sem szeretném véleményezni tudni…a lentebbi, 15. megjegyzésben, pontban rögzítetteket nem felhánytorgatva, és hát leginkább női mivoltomnál fogva egyáltalán nem szeretnék, nem akarok kompetens lenni megítélésében annak a közkeletű hiedelemnek…teljes mértékben, TUTI megbízom az erre hívatottaktól hallott tapasztalatokban:)-, hogy   egy idő után marha kellemetlen, viszketős…és rendkívül érzékennyé teheti a bőrt…és akkor újra elő a férfiasan tökéletest varázsló segítséggel:) ….tehát szakáll-tan:

"A természet feldíszítette a férfit szakállal, valamint a fát lombokkal, a madarat tollakkal, a paripát sörénnyel, a birkát gyapjúval. A beretvált férfi olyan, mint a lombtalan fa, a koppadt madár, a nyírott birka. A szakáll ékesíti a férfit, megvédi az állát, és nem kerül semmibe." zengte egy 17. századi író….A szakáll a természetfeletti erő, a bátorság szimbóluma. A híres hadvezéreket, isteneket, démonűzőket általában dús arcszőrzettel ábrázolják. … A férfiasság egyik legmeghatározóbb jelképeként szinte szálanként gondosan vigyázták, óvták és ápolták. A bölcsességre és az egészségben eltöltött hosszú élet jele a szakáll minél hosszabb volta….

A dús szakállú férfiakat minden korban férfiasnak, agresszívnek, erősnek ítélték meg…A néphit szerint a vörös szakállúak hamisak. Az olyan szakáll, amely lassan kezd visszatérni eredeti színébe, azt jelenti, hogy tulajdonosa nem fog sokáig élni. Sohasem szabad viszont egy szakállas embert a szakállának meghúzásával felébreszteni, mert ez tönkre teheti az üzleti vállalkozását….Egyébként a szakállt csak hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken szabad leborotválni, a többi napon tilos…. Ha egy férjes asszony borotválkozni kényszerül, valószínűleg hamarosan megözvegyül…. A krónikások által feljegyezett hosszú szakállú férfiak közül: II. Miksa osztrák császár udvari és katonai tanácsosának, Eberhard Raubernek kibontott szakálla a földet seperte, rendszerint két ágba fonva vagy botja köré csavarva vonult vele. Egy másik szakállnövesztőnek, a bajor illetőségű Johann Stauninger polgámesternek a szakálla okozta halálát, amikor egy lépcsőn lefelé jövet megbotlott szőrrengetegében, és kitörte a nyakát. A világ egyik leghosszabb szakállával az 1846-ban Norvégiában született Hans Langseth dicsekedhetett. Amikor 82 évesen, 1927-ben meghalt az Egyesült Államokban, szakállának hossza elérte az 5,33 métert.” ( http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szakall.html)

BAJUSZOS SZÓLÁSOK, KÖZMONDÁSOK, ANEKDÓTÁK ÉS ÉRDEKES TÖRTÉNETEK GYŰJTEMÉNYE-  O. NAGY GÁBOR: MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

„1. Bajuszod nő = leánygyermeknek mondják tréfás fenyegetésként, ha bajuszos férfit megcsókol.

2. Félre bajusz, jön a szakáll vagy Félre pehely, jön a bajusz ! = A) térj ki az idősebbnek! B) engedj az okosabbnak!

3. Félre bajusz, csókot kapsz = nő mondja férfinak: térj ki az utamból! Vagy férfi bajuszpedréskor vagy csókolózásra készüléskor mondja

4. Hogy vág a bajusz? = hogy vagy? A felelet rá: Hegyesen! vagy Kétfelé!

5. Kiszökött a bajusza, csak a szeme híja = kinőtt már a bajusza.

6. Se bajusza, se pénze = nincsen se erkölcsi, se anyagi hitele.

7. Bajuszán ül a kocsis = mondják gúnyosan, ha azt látják, hogy nő hajtja a lovat.

8. Bajuszra jár = (ti. vmely ivóedény) a legöregebb iszik először, s utána kor szerint a fiatalabbak.

9. Bajuszt akaszt [ összeakasztja a bajuszt ] vkivel = beleköt, kikezd vkivel.

10. Bajuszt érdemelt = arra a vadászra mondták, aki csúfosan elhibázta a vadat.

11. Irigylik a bajuszát = irigykednek rá.

12. Mindennek a bajuszát ő akarja pödörni = kéretlenül is beleavatkozik mindenki dolgába.

13. Bajuszáról másodszor iszik a magyar = a magyar ember olyan hosszú bajuszt hord, hogy italába is beleér, és ivás után leszophatja róla, ami rajta maradt.

14. A bajuszos kétszer iszik = akinek hosszú bajusza van, ivás után leszophatja róla a rajtamaradt italt.

15. Bajusz és szakáll férfiembert illet = a férfinak díszére válik a bajusz és a szakáll.

16. Bajusz kell a magyarnak = a bajusz magyaros viselet.

17. Előbb nő a bajusz, aztán érik az ész = abból hogy már bajusza van az ifjúnak, még nem következik, hogy felnőtt módjára gondolkozik.

18. Későn érkezett a bajuszfaszolásra = olyan férfi gúnyolása, akinek nem nő a bajusza. / a K.u.K. hadseregben vezényleti nyelv a német volt, a fassen igéből lett a faszolás!/

19. Még bajuszos legénykorodban is megemlegeted! = kisfiúhoz intézett fenyegetés.

20. Megesik az még bajuszos emberen is = megtörténik az még különb emberrel is.

21. Gyepre, bajuszos! = birokra hívásként

22. Mosolyog a bajusza alatt = alig észrevehetően, csendesen

23. Mintha varjút nyelt volna (és a szárnya künn maradt) = vastag, dús (és fekete) bajuszra

BALLAGI MÓR: MAGYAR PÉLDABESZÉDEK, KÖZMONDÁSOK ÉS SZÓJÁRÁSOK GYÜJTEMÉNYE

24. Azt gondolod, hogy csak szőr a bajusz?

25. Gangosan pödörgeti kajla bajuszát = rátartja magát, fennhéjázó.

26. Ritka, mint a magyar bajusz nélkül.

MARGALITS EDE: MAGYAR KÖZMONDÁSOK

27. A nagy bajuszú kétszer iszik.

28. Bajuszomra mondom.

29. Ha bajuszát felpödöríti, ember (legyen) aki bántsa.

30. Kajla, mint a bajusz.

31. Későbbre őszül a bajusz, mint a haj.

32. Még akkor a bírónak sem volt ám bajsza.

33. Akkor még a papok is bajuszt hordtak.

34. Szokásból nyírják még a bajuszt is.

35. Szőrös, mint a magyar bajusz.

36. Vörös hajúban, vörös bajuszúban ritkán szokott jó válni.

Greguss Ágost írja a bajuszról 1853-ban: a bajusz a magyar ember által még most is mint sajátságos megkülönböztető jel becsületben tartatik s melynek viselése  szakál (!) nélkül talán Magyarországból terjedt ki a többi Európára.

(http://www.magyarbajusz.hu/bajusz_szolasok.htm)

Álmoskönyv szerint:

Kecske - csalódás, baj, hazugság, szerelmi keserűség…kecskeszakáll, ha nő látja álmatlanságot, férfinak új ellenséget hoz.

(http://almoskonyv.szeretni.hu/?i=almoskonyv-almok_k)

Jordan Radicskov: Kecskeszakáll

„…a monomániás igazságkeresési história. Iszaj, a főhős elveszti birkáját, majd - megbillogozva, tulajdonba véve a téesz nyájában találja. Hiába a tanúk felvonulása, hiába a próba (a birka magától hazatalál,) a téesz bürokrata vezetői nem adják vissza a jogos tulajdont. Iszaj feje "füstölögni kezd", s gyilkosság árán próbálja igazát bizonyítani.”

(http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1726)

…S persze mert mit sem ér az a nap, amikor  a mosolyt produkáló 17 izom nincs megdolgoztatva, a humor is helyet követelt...kapott is:

Őrült törvény, mely egyebek közt még megtalálható a törvénykönyvben, de már nem nagyon

alkalmazzák  (szerencsére):

„Massachusetts-ben a gyászolók ébredés után maximum három szendvicset ehetnek.

Horkolni csak csukott és biztonságosan bezárt hálószobaablak mellett szabad.

Ha valaki még emellett kecskeszakállat is akar nyilvános helyen viselni, halmozottan hátrányos helyzetű, ugyanis ehhez egy speciális engedélyre van szüksége…”

(http://www.egyperces.hu/forum/vicc/orult-torvenyek/38136)

A rendőr hazamegy és odaszól a feleségének:

- Asszony! Vetkőzz meztelenre, és állj a tükör előtt fejre!

A nő megörül, gyorsan levetkőzik, s fejre áll a tükör előtt. A rendőr odamegy, berakja a fejét a nő lábai közé, s megszólal:

- Nem is néznék ki rosszul kecskeszakállal….

…a  nemlétező bajuszomra mondom, de ettől még nagyon komolyan gondolom is, hogy remélem a

„- Hogy vág a bajusz?” kérdésemre nemcsak Hegyesen érkezik

„-Hegyesen” -  felelet:)

…bocs ..nem lehetett a településnév szolgáltatta, a kecskerímek által megpróbáltatott, majd elsütésüket követően a szörnyen szenvedő hallgatóságtól a feloldozást óhajtó

 ”És most én kérek elnézést!” formát kihagynom….egyúttal  nagyon kellemes, pihentető nyárias időjárású hétvégét kívánok mindannyiónknak!

Ma az osztályunkkal a debreceni Állatkertben jártunk....itt a nyárelő, a kirándulások szezonja…a tegnapi esős naptól nem kicsit begőzölve, de mégis bízva abban, hogy csak múló zuháréról van szó, a reggeli 8 órás becsengetés számunkra már a vonaton „történt meg”, lévén, hogy négy perccel korábban gördült ki a kis piros az állomásról… egy átszállást kövtően érkeztünk meg, majd villamosoztunk ki a Nagyerdőbe…gyors eszem-iszom a fák alatt, és irány a Zoo…elkezdődött a nagy találkozások sorozata…aztán barangolva a ketrecek, kalitkák, és egyéb lakóhelyek között egy hosszú pillanatra megállva a zsiráfok bűvöletében döbbentem rá, mennyire csodálom ezeket a hosszúlábú, hosszúnyakú állatokat…a mozgásuk…azt tartjuk ugye, hogy amikor „emberpalántákként” elkezdtünk nyúlni, nőni, afféle nyakiglábokká leszünk....nos, hát nem gondolom, hogy ebből az időszakból lehetnénk legbüszkébbek kinézetünkre…az esetlenség inkább jellemző ekkortájt…dehogy mennyire tetszetősen mozognak ezek a hatalmas négy lábaikon…elgondolkoztam….kicsit jobban is, régebbre is…eszembe jutott, hogy kicsi koromban egyszer kaptam egy mesekönyvet (még jobban illene rá a mesefüzet:), melynek az volt a címe, hogy Zsi és Mi kalandjai…valamiféle közlekedéssel kapcsolatos fabula lehetett rímekbe szedve…hogy Mi ki is volt mára már nem igazán emlékszem, talán egy cicus…és hát amikor Zsivel megtörtént a baj, akkor összegezte a szerző a következő két sorral következőképpen a helyzetet:

„A bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, mindenfelé elterjedt, de főleg cserjések, lomberdők területén él. Cserje vagy néha fa.

....legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. " (Sainte-Beuve gondolata)
 
"A választás: létezés. Amilyen mértékben képtelenné válik az ember a választásra, olyan mértékben szűnik meg létezni. Minden, amit az ember tesz, a választás és a cselekvés érdekében történik. "
(John Barth gondolata)
 
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között. . . És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal. . . És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó. . . És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. . . És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. . . . . . egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. . . Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. . . És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz. . . hogy valóban erős vagy. . . és valóban értékes. (Shoffstall, Veronica A. )
 
 
Az utazás. . . örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni. . . Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk. . . Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.

A szerelem nem hosszas együttlét vagy udvarlás gyümölcse. a szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke és ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást , akkor hosszú évek alatt sem születik meg soha. . . .

"Ha nem eléggé adod át magad az életnek, az olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván. " /Vavyan Fable/

Aki nem hajózik, annak a szél sem segit!

Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen. (Ana Veciana-Suarla)

"Mond ki amit érzel, csináld amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz"

Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon. ”

Az este szalonnasütni voltam...jóllehet a meghívást követően elsőre voltak kételyeim, tényleg akarok-e menni...munkából megjövet megebédeltem, és emésztés gyanánt be is aludtam..a telefonom zenéje riasztott...ekkor aztán az újbóli ráerősítést követően 7 körül "lóra pattantam", és eltekertem a kolléganőmékhez...kis létszámú csapathoz csatlakoztam... rajtuk kívül egy kedves hetven körüli pár volt ott, akik közül az úr a szomszédjuk...a hölgy személyében egy aranyos, "tudja, mit akar" embert ismertem meg egy rövid találkozás erejéig...ők egy éppen kapcsolatot építő pár...a korukból, helyzetükből (merthogy egymástól kb. 80 km-re élnek) adódó, és úgy egyáltalán az "összeszokni próbálkozók" szösszeneteivel megtűzdelt ízelítőt kaptam...az ismerkedés és az azóta közel egyéves időszakból villant el egy-két epizód az idő alatt, míg a "fiúknak" dolguk került benn a házban...nos, nem egy egyszerű ügy ez egyik életkorban sem, ezek szerint...a ragaszkodás megnyilvánulásait felfedezve mélyen elgondolkodtattak az itt tapasztaltak....ez egy nagyon is kétemberes feladat...és kettőnek kell akarni...egyTUTI nem elég, ahogy a másfél sem... az akarat talán mégis mindennél nagyobb úrrá válhat...csak meg kell találniuk az arany középutat....őszintén kívánom sikerüket....