...jártál már a Videoklinika oldalon...ma reggel odatévedtem...az este kellett volna már...de akkor "felpörögtemben" se kép, se hangot produkáltam, azaz telefon, szgép kikapcs, szemet becsuk...és reggel 6-ig nem tudtam a világról...közben a világ se rólam, ezzel újabb problémát generálva magamnak, mert azt hitte...pedig hát nem, csak most éppen nem vele, hanem mással kerültem afférba...a másik valakivel, aki nagyon fontos nekem...na, ja, hogy nemkívánatosba afférba, természetesen...no, ez vagyok én a nagy eszemmel...a reggeli ébredést követően aztán beléptem erre a lapra a kapu.hu egy másik ajánlása kapcsán...és másodjára ott voltam a videocikknél, mely egyféle tükörül szolgál...na, mentem az irhám, azért nem 100%-ban, de van belőle mit aprítanom a tejbe......ezexerint más sem mindig feltétlen okosabb...ergo ez is emberi...átküldtem hát a linket oda, egészen messzire néhány szó kíséretében...aztán továbblapoztam, és jutottam ehhez a fórumkérdés-boncolgatáshoz ....dr Csernus módjára történő kezeléshez
…
...
„…. A természet közeliséget preferáló görögök és rómaiak leginkább meztelenül fürödtek, de nem minden körülmények között. A római birodalom több részén maradtak fenn olyan mozaikok, amelyekből az derül ki, a hölgyek már akkor is lefedték testüknek mell és csípőközeli tájait. ….a 18. századig, amikortól – és talán a felvilágosodás is belejátszik a fordulatba – ismét beszélhetünk fürdőruhákról. Ezeken a ruhadarabokon még a legkonzervatívabb vaskalaposok sem találnak kivetnivalót: a nők egy hosszú, köntösszerű viseletben merészkedtek a vízbe, amelyet szigorúan olyan anyagból készítettek, ami nedvesen sem lett átlátszó. A biztonság kedvéért alsó szegélyekbe súlyokat varrtak, hogy megakadályozzák az anyag vízben való felemelkedését.
....milyen sok múlhat egyetlen ékezeten…ha az másik helyre „esik”…pl. nem mindegy, hogy kerek, vagy kérek…vagy egyetlen betűn…kérek (hogy maradjunk ennél) vagy mérek…renget játékra ad lehetőséget a magyar nyelv….na, meg félreértésre olykor…említettem már korábban többször is, hogy imádom a betűs játékokat…
…a betűk, a betűs játékok a „gyengéim”…imádok játszani, az nyílt titok…
„Ha elolvassa, kicsit többet tud meg róluk, mintha csak látta volna Az én mozimat… Csodálkozhat rajtuk, meghatódhat vagy rémülten visszahőkölhet. Esetleg – mint én – megszeretheti őket. Az én mozim főszereplőit és epizodistáit, akiknek sztoriján az élet mindig nagyobbat csavart, mint tette volna azt egy kasszasikerre ácsingózó forgatókönyvíró. Be akartam bizonyítani, hogy lehet érdekes történeteket bemutatni valódi szereplőkkel – anélkül, hogy a néző belepirulna a dühbe vagy a szégyenbe.”
"...de felkészülni a legrosszabbra.” (Cabral)….ambivalens – na, jó, ne rohanj el, egyszerűen csak kellemes a hangzása ennek a szónak, és hát a jelentése meg tökéletesen lefedi a várakozáshoz való viszonyom…
…akkor még csak sejtettem, ami mostanra realizálódott, „pontosítódott” …le nem tagadhatnám, mennyire egy dolog körül jár az agyam…mivel tudom, hogy ettől még nem lesz jobb, ígéretesebb, gyorsabb, TUTIbb, nincs közelebb a megoldás, hát váltok… zenére…de nem megyek túl messzire…egyébként meg a menéshez ismét út szükségeltetik..…szeretem a Republicot… egyszer koncertjükön is voltam…mintha őket se hagynák békén az utak…a hatvanhetes …megvan?...ez pedig itt egy másik kedvenc… 
…már a gulya,
…már zengedeztem róla…
…ne gondolj rosszat, nem csaptam fel Négy Évszakhoz üzletkötőnek…most éppen a kerítés, mint telekhatár-jelző eszköz…szóval onnan jövök….már nagyobbakat kordult a gyomrom, mint az elviselhető (pedig van tartalék még bőviben, ahogy szoktunk tréfálkozni a súlyfölösre utalva), meg végeztem is kint, hát gondoltam „megregge10óraizom”...ébredés után rögtön mentem kifelé, és némi társasági élettel fűszerezve tulajdonképpen már fél 7 óta „nyomom az ipart”…a tegnapi nap jobbára Zokni és közöttem zajló „kettős” ugatás-párbeszédében telt …tulajdonképpen mindketten ugattunk…a saját nyelvünkön…számára az én közlendőm csaknem annyira ugatás, mint neki az én beszédem, szóval semmi gáz:)…ha kilép az ember az utcára biz’ jobban van esély, hogy szóba elegyedik az erre közlekedőkkel…végezvén az utca fronttal tehát most eszem…most tehát ha nem is 8 órai, de munka után következik ha nem is 8 óra, de pihenés…a szórakozás egyelőre összekötve a pihenéssel….egy kalap alatt minden lerendezve:)…. mint említettem volt, hogy fél 7 óta ücsörgök a kerítés lábazatát „felújítszínezésben”…és közben jónéhányan elkerekeztek a hátam mögött több-kevesebb ill. nulla megjegyzést téve…esik szó sokféléről……egyebek közt ennek az „ülésnek” az eredményeként megoldódik az is, hogyan is szerezzem meg a maradék meggyet a múltkor ecsetelt történet főszereplő-meggyfa tetejéből….megint másik bicajos hölggyel a két leánykája szolgálta az eszmecserénk témáját…azt hiszem, ha nem mondom is kitalálható, hogy a nagyobbikat négy évig tanítottam….majd jött a vízórás (már talán említenem sem kell, hogy a leánykájához szintén négyéves munkakapcsolat fűz:)…és végre most tényleg le is tudta olvasni a fogyasztást….elejtettem - miközben azt latolgattuk, hogy mindig lehet valamit csinálni egy házon -, hogy elképzelésem lenne, tele vele a padlás…lenne ötletem bőven mit és hogyan megcsinálni, de hát a finanszírozás… az már nagyobb falat…ez ellen a zsebre menő érv ellen ő se nagyon hadakozott…volt aztán akivel köszönésen kívül más szót nem váltottunk…volt, akivel még azt se…gyakorlatom, hogy amikor az ifjoncka szó nélkül settenkedik be az osztályba, meg szoktam kérdezni, hogy:
…mert nyár van, meg vakáció, szóval azért még tennivaló akad bőven….ha meg nem lenne, biztos keresnék valamit…pedig nem tartozok elszámolni, miért nem tettem ezt vagy azt, miért nem csináltam meg amazt, miért nem végeztem el emezt…de valahogy nem úgy esik a megélt nap, ha nem történik valami, amiről el lehet mondani, hogy ma sem keltem fel hiába....apánál, fűnyírás után kicsit beszélgettünk még erről....egészen más az íze egy olyan jutalomnak (mondjuk a mai úszásnak), amit megelőzött egy valamiféle „haszonvégzés” (aktuálisan a fűkaszabolás)…úgylehet ez egyféle örök megfelelni akarás…hogy kinek-minek…hááát....nem igazán érdekes…azaz mégis…sajátmagamnak…több lazaság is lehetne az emberben – talán - ilyen téren….merjen, próbáljon valóban ellazulni, ha szünete van, annak és úgy élni…s most cseppet sem sajnáltatni akarom magam…azért csinálom, teszem meg végső soron, mert örömet okoz, mert szeretném és akarom, és élvezhessem az eredményt….legyen ez egy fűnyírás…de akármi más…igen, élvezem a nyárnak minden adalékát….olvasok, úszok, napozok, és amire csak alkalom adódik és belefér:)- hogy egy kicsi „humorzsa” is teret kapjon:)..jóllehet ebben az a vicc, hogy nem vicc, szoktam továbbtréfálkozni…de minden napra jut egy „mese”…van, hogy folytatásossá válik…mostanság éppen a meszelés előkészületei vannak porondon....első lépés a meszelő - nyéllel együtt - beszerzése volt….lábazatfestéket is sikerült hosszas töprengést követően választani, mert közben azon agyaltam, érdemes lenne olyan, amely a tervezett kapufestéskor is passzol színileg, és akkor a mennyiséget illetően már ennyivel is praktikusabb előre gondolkodni….mindezeket szem előtt tartva beszerezni…na, ez még csak hagyján is, de ekkor derült ki, hogy a „falra kenni való”, vagyis az oltott mész bizony csak 50 kg-os zsákokban mérettetik…kisebb kiszerelés nincs, megbontani nem lehet…..hát az azért elég nagy dózis….szolgálatkészen ajánlották, hogy amennyiben nem kellene olyan sok, úgy keressek valaki olyat, aki építkezik…jaja, persze…mesélem apának a sztorit....s már ott is bújkált egy csalfa mosoly a szája szegletében (somolygott a bajusza alatt mondanám, ha lenne neki bajsza) mikor kiböki, hogy ugyan nem építkezik, de neki van…csak egy tyúkólnyi adagra van már szüksége, a többit hozhatom…szóval kerekedik ez szépen, lassacskán…meszelő van, meszelni való anyag, terület szintén, létra megint csak…meg hát vagyok én is:)…eszembe jut, és mosolyt csal elő, hogyan érvel az egyszeri mama, amikoris az egyszeri fiú, aki elé - lánykérőbe érkezvén – bizony meglepő kép tárul …vagyis minden adott, mondhatni kész a kocsi, csak ló kell bele…és efféle szóláscsokor... aztán meg a reggeli harmat nyújtotta időjárási előnyöket kihasználva érdemes mielőbb munkába lendülni…s habár „nincs jobb a rossz időnél”, én azért nagyon nem bánnám, ha még jó maradna:)
…olvasmányom "némiképp" kapcsolódik az előzőhöz….annak egyik „boncolgatott” személyisége Jacqueline Lee Bouvier (1928-1994), a valamikori First Lady volt…amivel jelenleg ismerkedek – ha nem is annyira könnyen emészthető stílusban – az „amerikai álom csillogását és tragikumát” taglalja…kedvcsinálónak idézem az ajánlóját: „Minden a 19. század végén Bostonban kezdődött: John Francis Fritzgerald és Patrick Kennedy féktelen becsvágya vezette a Kennedy klánt Amerika csúcsára az egész világra kiterjedő érdeklődés középpontjába. A Kennedyek egyszerre voltak néptribunok és médiakedvencek, ők testesítették meg a kollektív fantáziát………Siker és bukás, politika és magánélet, ahogyan ezek az ellentmondások újra és újra megjelentek a nyilvánosság előtt- ez teszi a Kennedyeket tipikus amerikai jelenséggé, amely egyszerre álom és lidércálom"
Pénteki indítással került megrendezésre a Karcagi Birkafőző Fesztivál, főzéssel, kirakodóvásárral, különféle programokkal...szombaton jutott tudomásomra, egy kedves ismerőstől úszás utáni tusolás közben…nagy elhatározás: a vasárnap ott érjen…ébredés után nem sokkal olyan szinten állt be az eső, hogy úgy tűnt vége sem lesz…az utcai árok kicsordult a járdára, mindenfelé borulás…aztán dél körül elállt, és roham léptekben melegedni is kezdett az idő…így – számomra ugyan legelőször, jóllehet ez már a XI. volt - sikerült a programokból valamennyit „elérni”…sőt…olyan finnya biri-pöri is került az asztalra, hogy csak na:)
Az én főhajtásom
„Ami fent történik, az lent kezdődik, és ami kívül van, az belülről ered.”
annyi korrekcióval - hogy kicsit feszengősebben ugyan, de - mostmár tényleg ott az ételes:)
..és a címhez képest rögtön egy adalék, mellyel indítok, és ami meg bizony már volt....nem is egyszer...merthogy nálunk pár éve egy napon történik a nyolcadikosok búcsúztatása és a tanév ünnepélyes „bezárása”...jelen esetben június 20-án reggel nyolckor kezdik meg a tantermeket utoljára végigjárni a ballagók...reggel tehát viszonylag „korai nagyüzem”, inkább most lefekvés előtt „bejegyzek”:)